Part 40 // // I trust You

Én nyugisan Wii-ztem Niallal és Zaynnel, amikor ordibálásra lettünk figyelmesek. Afféle hallgatózás féleséget próbáltunk összehozni, mert nem mertünk lemenni, bele ne folyunk a vitába. Elakadt a lélegzetem Louis mondatán: Hannahban jobban megbízok. A két srác automatikusan rám nézett, és érdeklődtek mi ez a helyzet, de én úgy tettem mint ha nem tudnék semmit. Végül is Louis megbízik bennem, Ő maga mondta. Mikor hallottuk hogy csend lett, lementünk. 

- Louis, egy kicsit elrabolhatlak, légyszíves. - Louis bólogatott, azzal felmentünk a szobába, majd bekulcsoltam az ajtót, amit persze Louis nem állt szó nélkül: - Hú, mire készülsz? - mondta ördögi mosollyal az arcán.

- Haha, nagyon vicces vagy. De gondolom tudod miért hívtalak... Mi volt ez? Daisy honnan tudja?

- Elment Eleanorhoz!

- Hogy mit csinált? Ezt hogy tehette?

- Nem tudom, ők barátnők egyáltalán, hisz alig ismeritek. Néha úgy érzem, hogy még Én sem ismerem igazán...

- Nem tudom, de az elmúlt napokban több időt tölt ott, mint velem. Legalább is, gondolom nála tölti a napokat, mert engem nem nagyon keres. Amikor Zaynnel kibékültek, akkor jött, és elmesélte, de ennyi. És ugye elköltözött...

- Annyira örülök hogy benned megbízhatok Hannah. De akkor ugye segítesz?!

- Nincs mit Louis. Igen, de előbb menj el hozzá, és szerezd meg a telefonját. Nézd át, ha nem találsz semmit, benne vagyok.

- Tényleg?! De hisz ellenezted... Annyira köszönöm! - örömében a nyakamba ugrott.

- Tudod Louis, veled mostanában jobban kijövök, mint Niallal.

- Én is veled, legalább is sokkal jobban mint Eleanorral. Mások vagytok. - erre csak mosolyogtam. Hirtelen eszembe jutott amikor Zayn azt mondta, hogy Louis... szeret. De én bebizonyítom hogy Eleanor kétszínű, kerüljön bármibe! Eleinte sem volt szimpatikus, nem tudom Daisy mit lát benne. Kinyitottam az ajtót, majd lementünk.

- Hát ti? - kérdezte Niall.

- Volt pár megbeszélnivalónk. - azzal próbáltam arrébb menni, de Niall folytatta: - Miről?

- Semmi érdekes, csak Daisy. És Louis elkísér megnézni az új házunkat... persze csak ha nem bánod. - Niall bólogatott, hogy felőle Oké, de láttam hogy furcsálja, miért nem Ő. Louis is kérdőn nézett rám, de végre leesett neki, mi a helyzet. Elindultunk. Louis helyett Én nekem kellett vezetnem, mert láttam rajta hogy ideges. Mikor odaértünk, nem éppen egy várt személy nyitott ajtót.

- Dais, mit keresel itt? - kérdeztem.

- Figy. menjünk haza inkább! - mondta Louis.

- Ti mit kerestek itt? Én Eleanorhoz jöttem.

- Ahogy mi is. - azzal Daisyt félrelökve, Louist kézen fogva beállítottam a házba.

- Eleanor! - kiabáltam.

- Csönd, alszik. - mondta Daisy.

- Akkor kelljen fel. Nem azért vezettem ennyit, hogy visszaforduljak. Amúgy meg, meg kell beszélniük a dolgokat. - Eleanor lefelé tartott a lépcsőn. Dais nem hazudott. Mint egy negyvenéves Nő! Nem hittem a szememnek. Louis is elképedve nézett végig rajta. 

- Hé. Daisy, mi most menjünk haza. Ők hagy beszéljenek. - bólogatott.

A hazafelé vezető úton egymáshoz sem szóltunk, de a végén Ő megtörte a jeget:

- Nem kedvelem Eleanort, de Louis annyira megbántott. És, segíthetek?

- Mi? Te nem Eleanorral vagy?

- Mi? Szerinted Őt választanám helyetted? Neeem! Egész nap ki kellett szolgálnom. Úgy tesz, mintha a szolgája lennék. És nekem is gyanús, mert kicsúszott a száján, hogy Louissal nem történt semmi.. és...

- Hé, és ha nem terhes? Lehet meg sem csalta, de a hasa nem nőtt semmit, nincs hányingere, vagy van?

- Nincs, és alig eszik. Csak aludt. 

Leparkoltam. Hé, Harryt és Liamot elvihetnénk vásárolni valami cuccot, mert ők ugye bulizni mennek, mert tegnap nem volt erejük hozzá. És nekünk is kell valami új.

- Oké, én benne vagyok. - kiszálltunk, és átöleltük egymást, amikor Nick jelent meg az ajtóban. 

- Téged vártalak. - állt fel a lépcsőről.

- Most nem igazán érek rá, vásárolni megyek Daissal, Harryvel és Liammal. De később vissza tudsz jönni? Majd írok.

- Persze, de ez a tied. - majd egy borítékot nyújtott át.

- Kedves Hannah Walsh! Amennyiben szeretne iskolánk tagja lenni, kérjük 3 napon belül válaszoljon. - állt a levélben. Bakszus! Még Niall sem tudja. De jó, hogy Nick nem adta át neki. - Köszönöm, akkor később.

- Rendben, szia!

Beléptünk a házba, azzal kiabáltam: - Harry, Liam! - ők lerohantak, Niall és Zayn pedig csodálkozva füleltek. - Indulhatunk?

- Hová? - kérdezte a négy srác egyszerre.

- Buliba mentek, nem? Indulás vásárolni. Nem mehettek öltönyben!

- Oké, húzzunk. - mielőtt elindultunk, odarohantam Niallhoz és kapott egy puszit. Daisy látván ugyanígy tett, majd mondott valamit Zaynnek, de nem hallottam mit.

A vásárlás részleteit elmeséli Dais, én pedig majd beszámolok arról, mit szólt Niall ahhoz, hogy egy suliba fogok járni Nickkel. Na de ott lesz még Eleanor is...