Part 40 // // I trust You

Én nyugisan Wii-ztem Niallal és Zaynnel, amikor ordibálásra lettünk figyelmesek. Afféle hallgatózás féleséget próbáltunk összehozni, mert nem mertünk lemenni, bele ne folyunk a vitába. Elakadt a lélegzetem Louis mondatán: Hannahban jobban megbízok. A két srác automatikusan rám nézett, és érdeklődtek mi ez a helyzet, de én úgy tettem mint ha nem tudnék semmit. Végül is Louis megbízik bennem, Ő maga mondta. Mikor hallottuk hogy csend lett, lementünk. 

- Louis, egy kicsit elrabolhatlak, légyszíves. - Louis bólogatott, azzal felmentünk a szobába, majd bekulcsoltam az ajtót, amit persze Louis nem állt szó nélkül: - Hú, mire készülsz? - mondta ördögi mosollyal az arcán.

- Haha, nagyon vicces vagy. De gondolom tudod miért hívtalak... Mi volt ez? Daisy honnan tudja?

- Elment Eleanorhoz!

- Hogy mit csinált? Ezt hogy tehette?

- Nem tudom, ők barátnők egyáltalán, hisz alig ismeritek. Néha úgy érzem, hogy még Én sem ismerem igazán...

- Nem tudom, de az elmúlt napokban több időt tölt ott, mint velem. Legalább is, gondolom nála tölti a napokat, mert engem nem nagyon keres. Amikor Zaynnel kibékültek, akkor jött, és elmesélte, de ennyi. És ugye elköltözött...

- Annyira örülök hogy benned megbízhatok Hannah. De akkor ugye segítesz?!

- Nincs mit Louis. Igen, de előbb menj el hozzá, és szerezd meg a telefonját. Nézd át, ha nem találsz semmit, benne vagyok.

- Tényleg?! De hisz ellenezted... Annyira köszönöm! - örömében a nyakamba ugrott.

- Tudod Louis, veled mostanában jobban kijövök, mint Niallal.

- Én is veled, legalább is sokkal jobban mint Eleanorral. Mások vagytok. - erre csak mosolyogtam. Hirtelen eszembe jutott amikor Zayn azt mondta, hogy Louis... szeret. De én bebizonyítom hogy Eleanor kétszínű, kerüljön bármibe! Eleinte sem volt szimpatikus, nem tudom Daisy mit lát benne. Kinyitottam az ajtót, majd lementünk.

- Hát ti? - kérdezte Niall.

- Volt pár megbeszélnivalónk. - azzal próbáltam arrébb menni, de Niall folytatta: - Miről?

- Semmi érdekes, csak Daisy. És Louis elkísér megnézni az új házunkat... persze csak ha nem bánod. - Niall bólogatott, hogy felőle Oké, de láttam hogy furcsálja, miért nem Ő. Louis is kérdőn nézett rám, de végre leesett neki, mi a helyzet. Elindultunk. Louis helyett Én nekem kellett vezetnem, mert láttam rajta hogy ideges. Mikor odaértünk, nem éppen egy várt személy nyitott ajtót.

- Dais, mit keresel itt? - kérdeztem.

- Figy. menjünk haza inkább! - mondta Louis.

- Ti mit kerestek itt? Én Eleanorhoz jöttem.

- Ahogy mi is. - azzal Daisyt félrelökve, Louist kézen fogva beállítottam a házba.

- Eleanor! - kiabáltam.

- Csönd, alszik. - mondta Daisy.

- Akkor kelljen fel. Nem azért vezettem ennyit, hogy visszaforduljak. Amúgy meg, meg kell beszélniük a dolgokat. - Eleanor lefelé tartott a lépcsőn. Dais nem hazudott. Mint egy negyvenéves Nő! Nem hittem a szememnek. Louis is elképedve nézett végig rajta. 

- Hé. Daisy, mi most menjünk haza. Ők hagy beszéljenek. - bólogatott.

A hazafelé vezető úton egymáshoz sem szóltunk, de a végén Ő megtörte a jeget:

- Nem kedvelem Eleanort, de Louis annyira megbántott. És, segíthetek?

- Mi? Te nem Eleanorral vagy?

- Mi? Szerinted Őt választanám helyetted? Neeem! Egész nap ki kellett szolgálnom. Úgy tesz, mintha a szolgája lennék. És nekem is gyanús, mert kicsúszott a száján, hogy Louissal nem történt semmi.. és...

- Hé, és ha nem terhes? Lehet meg sem csalta, de a hasa nem nőtt semmit, nincs hányingere, vagy van?

- Nincs, és alig eszik. Csak aludt. 

Leparkoltam. Hé, Harryt és Liamot elvihetnénk vásárolni valami cuccot, mert ők ugye bulizni mennek, mert tegnap nem volt erejük hozzá. És nekünk is kell valami új.

- Oké, én benne vagyok. - kiszálltunk, és átöleltük egymást, amikor Nick jelent meg az ajtóban. 

- Téged vártalak. - állt fel a lépcsőről.

- Most nem igazán érek rá, vásárolni megyek Daissal, Harryvel és Liammal. De később vissza tudsz jönni? Majd írok.

- Persze, de ez a tied. - majd egy borítékot nyújtott át.

- Kedves Hannah Walsh! Amennyiben szeretne iskolánk tagja lenni, kérjük 3 napon belül válaszoljon. - állt a levélben. Bakszus! Még Niall sem tudja. De jó, hogy Nick nem adta át neki. - Köszönöm, akkor később.

- Rendben, szia!

Beléptünk a házba, azzal kiabáltam: - Harry, Liam! - ők lerohantak, Niall és Zayn pedig csodálkozva füleltek. - Indulhatunk?

- Hová? - kérdezte a négy srác egyszerre.

- Buliba mentek, nem? Indulás vásárolni. Nem mehettek öltönyben!

- Oké, húzzunk. - mielőtt elindultunk, odarohantam Niallhoz és kapott egy puszit. Daisy látván ugyanígy tett, majd mondott valamit Zaynnek, de nem hallottam mit.

A vásárlás részleteit elmeséli Dais, én pedig majd beszámolok arról, mit szólt Niall ahhoz, hogy egy suliba fogok járni Nickkel. Na de ott lesz még Eleanor is...

Part 39 // // Trust me

Nagyon jó volt Zaynnel megbeszélni a történteket,bár szerintem valami még mindig nincs rendben..úton hazafelé alig beszéltünk,de azért végig szorítottuk egymás kezét.Beérve a házba egyből Hannahnak rontottam és ujjongtam neki,gondolom már kicsit elege van a folytonos hangulatváltozásaimból.Szívesen Wiiztem volna még a többiekkel,de természetesen nem utasítottam vissza Zaynt.Felmentünk a szobánkba,majd hanyagul lehuppant az ágyra.
-Naaa,van kedved...?-húzogatta a szemöldökét.
-Társasozni?Persze.-ujjongtam,pedig tudtam,hogy nem ezt tervezte.
-Mi,most ugye csak viccelsz?-csalódottan biggyesztette le a száját,én meg csak nevettem.
-Nem,nem viccelek,vidd le a többiekhez a társast,én is mindjárt megyek.-csalódottan kullogott ki az ajtón,és lépteit is hallottam,ahogy megy a lépcsőn.Bementem a fürdőbe és megmostam az arcomat,hogy kicsit észhez térjek.Egyszer csak telefoncsörgésre lettem figyelmes.Kiszaladtam,és a képernyőn Eleanor neve díszelgett.
-Sziaaa,Eleanor.Mizu?Rég beszéltünk.
-Nem tudnál eljönni ide?Beszélni szeretnék veled.Mint nő,a nővel.
-Ööö..rendben 20 perc és ott vagyok.Puszi.-tettem le a telefont és heves kapkodásba kezdtem.Tusoltam,majd egy egyszerű sminket raktam magamra,felvettem az egyik legkedveltebb felsőmet,hozzáillő nadrággal és magassarkúval és már rohantam is.
-Hova,hova?-kérdezték.
-Eleanor beszélni akar velem.Fogalmam sincs,hogy miért.Majd jövök.-Semmi reakciót meg nem várva csaptam be magam mögött az ajtót.London utcáin csípős szél fújt,és eső is előrelátható volt,így lépteimet felgyorsítottam.Észre se vettem,már ott voltam Eleanor házánál,és becsöngettem.
-Szia Dais.-Az ajtóban egy kissé rossz állapotban lévő lányt láttam.Szemei fel voltak dagadva,szája kicserepesedett,és teljesen le volt lassulva.
-Szia.Minden rendben?-kérdeztem aggódva.
-Nem.Semmi sincs rendben.De inkább gyere be.-levettem a cipőmet,majd helyet foglaltunk a kanapén.
-Lou napok óta ismét nem keres.Mióta...mióta...-dadogta.
-Mióta..?-kérdeztem tőle,mert fogalmam sem volt miről beszél.
-Mióta megtudta,hogy terhes vagyok.
-TERHES?!-döbbentem le.
-I..igen,de..Louis nem mondta?
-Nem.Nem mondta..
-De ez így nem működik nem bízik bennem..én tényleg csak Őt szeretem,de Ő ne, bízik bennem.Igazán szükségem lenne rá,de Ő nem keres engem.Ez így milyen kapcsolat?
-És..és a baba? A hasadon alig van változás.
-Tudom...látod ezért is szükségem lenne Louisra.Hogy...támogasson.
-Tudom.Borzasztó érzés lehet neked..Akarod,hogy itt maradjak ma este?
-Komolyan kérded?De..a többiek nem haragudnának?
-Eleanor,a barátnőm vagy.Ez a legkevesebb..
-Köszi,igazán jól esne egy csajos este..
-El,mindjárt jövök,de van egy kis elintézetlen ügyem..nem bánod,ha 20 percre megint eltűnök?
-Nem..nem..de ugye vissza jössz?
-Természetesen..hozok nasikat,meg ilyesmiket.Puszi.-Azzal már rohantam is az utcán.Képes lettem volna Lou nyakát kitekerni...nekem miért nem mondta el?Futottam,hogy minél hamarabb odaérjek.-Nyitottam az ajtót és elkezdtem üvölteni.A tigris előjött belőlem.
-Tomlinson!Most azonnal gyere ide!
-Minden oké?-kérdezte Harryt.
-Ja,tökre úgy festhetek,mintha minden oké lenne.-Nem érdekelt,hogy mindenki ott van,belekezdtem a mondandómba.
-Mégis,hogy a picsába képzelted ezt Louis?Eleanor úgy néz ki,mint egy 40 éves,rohadtul szüksége lenne rád,te meg nem is foglalkozol vele?Mellesleg,miért nem mondtad el,hogy...?-majdnem kicsúszott a számon a többiek előtt,de még időben észbe kaptam,hogy ez a bunkó,nem mondta el nekik.
-Ott bőg a kanapén.Napok óta egyedül van,és sír.Ő neki is ugyanolyan rossz,mint neked,te meg nem bízol benne?Milyen alapon?Mikor tett Ő veled bármi rosszat is? Tudod milyen szar érzés látni neki,hogy vagy ötszázezer csaj akarna a tied lenni,de Ő még is eltűri.Mellesleg..ha Eleanorból azt nézed ki,hogy..
-Daisy,kuss.-állított le Louis.-Csak annyit mondj meg,miért nem mondtad el,hogy..tudod.
-Mert..nem bíztam benned.Hannahban jobban megbízok.
-Jaaaa,értem...azt azért képes voltál elmondani,hogy szakítani akarsz vele..Csodálkozol,hogy nem keres?Te ugyanúgy nem keresed.
-Na,jó most már elég volt..nehogy már te oktass ki,amikor olyan vagy,mint egy napraforgó!Ha éppen összeveszel Zaynnel,nem gond,mész Liamhez,nem igaz?Aztán kibékülsz Zaynnel..vajon mennyi időre? Max 1-2 hétre.Akkor megint mész Liamhez,aki meg beléd van zúgva,te meg csak játszol vele.-Úgy éreztem,mintha most szúrtak volna belém 50 tőrt.Ezt tudtam meg magamról : Önző,kiállhatatlan,okoskodó ribi vagyok.Könnyeimmel küszködtem,de én csak álltam ott,mint egy jéghegy.
-Eddig is tudtam,hogy pocsék barát vagyok,de így még jobb,hogy a képembe mondtad.Kösz.Mellesleg....
Tudod mit? Hagyjuk.Nem magyarázkodom senkinek!Louis,te ugyanúgy magyarázattal tartozol a többieknek...-Azzal fogtam magam és zokogva elrohantam Eleanor házához.

Part 38 // // Can i say goodbye? pt 2

Reggel felkeltem, egyből Zayn szobájához tartottam, amikor eszembe jutott hogy Daisy már nem lakik itt. Visszafordultam. Harry még aludt, és csak most jutott eszembe, miért is aludtam vele. Kicsit rosszul esett hogy Daisy Niall ölében ült. De miért? Az biztos, hogy ma sok dolgom lesz. Lementem a lépcsőn, Liam, Niall és Zayn is lenn volt már, azonban Zaynen kívül mindenki pizsamában volt. Akkor megkérdezte tőlem:

- Na, mikor indulunk? - hangjában azt fedeztem fel, hogy már legszívesebben most indulna, mert nem akarja látni Niallt, hisz tegnap látta azt, amit én. Ugyanazon megyünk most keresztül. Akkor Niallnak is volt egy kérdése:

- Mégis hova mentek? - kérdezte, de nem is nézett fel a könyvről, amit olvasott, legalábbis úgy tett mint aki olvassa.

- Vásárolni. - válaszoltam egyhangúan, mert semmi kedvem nem volt magyarázkodni. Aki magyarázattal tartozik, az Ő. - Na én elmegyek öltözni, nem soká itt vagyok. - mondtam Zaynnek, jelezvén, hogy nem sokára indulhatunk vásárolni. Nem telt bele 10 percbe, és már készen is álltam. Harry felkelt:

- Jó reggelt. Jó hamar sikerült elkészülnöd.

- Te fenn voltál, és nem is szólsz? - majd hozzá vágtam a telefonom, mire felkiáltott:

- Üzeneted jött! - ránézett a képernyőre - Nick. - mondta unottan, erre kikaptam a kezéből a telefont. 

- Majd elolvasom később. - válaszoltam, és lementem a lépcsőn. Liam tapsolt, jelezvén hogy milyen gyors voltam, erre rámosolyogtam, de ő nem tűnt a legboldogabbnak, neki is hiányzik Daisy. Akit még ma nem láttam, az Louis. Rákérdeztem hol van, majd Niall válaszolt: 

- Biztos Eleanornál. Tudod, akik együtt járnak, együtt alszanak. - mielőtt válaszolhattam volna, Zayn szólt, hogy indulhatunk-e, így mentünk. Út közben megkérdeztem hová megyünk, és miért, de nagyot csalódtam: 

- Nem vásárolni megyünk Han, hanem mutatni akarok valamit. - lesokkoltam. - De...

- Bízz bennem, hisz barátok vagyunk. 

- Oké. 

Megérkeztünk a titokzatos helyre. De hisz ez Daisy és az én helyem. Nem értettem.

- Daisy egyszer elhozott ide, de titokban. Nem akarta hogy megtudd, hogy ismerem a helyet. De kérdeznem kell valamit, ami fontos. Tegnap is itt voltatok este?

- Zayn, én...

- Kérlek, mindent elmagyarázok, esküszöm.

- Oké. Igen, itt. Legalábbis Daisy idehívott. De miért annyira fontos ez?

- Mert azt mondta, amikor itt van, mindig rám gondolt. És ez azt jelenti, hogy még szeret engem, érted?

- Hogyne szeretne Zayn? Te vagy az első normális barátja. Tudod, volt neki egy még régebben, de utáltam a srácot, rám akart mászni Dais háta mögött, azonban Daisynek elmondtam, és szakítottak. Az én barátom is ugyanígy tette, csak fordítva.

- Bffek voltak? - nevetett Zayn, erre én is.

- Ja, valami olyasmi. Figyelj, benézhetnénk Daisyékhez, aztán anyuékhoz? Kérlek.

- Legyen, de ne tartson sokáig, kérlek. Tudod, nehéz.

- Oké, nem fog. 

Elindultunk, majd egy kedves kis kék színű házhoz értünk. - Ez gyönyörű! - mondtuk egyszerre. 

Becsengettünk, és Daisy anyukája, Amy nyitott ajtót. - Sziasztok! - mosolygott. Mi visszaköszöntünk. - Daisy alszik. - mondta. Erre sírni kezdtem, majd megkérdezte mi baj. Mondtam semmi, de régen úgy keltettem Daisyt, hogy ráugrottam, amíg fel nem kelt. Ehelyett most csak bementem, és bökdösni kezdtem. Felébredt. Mikor meglátta Zaynt felült. 

- Ő mit keres itt?

- Látni akart téged, D. De lenne egy kérdésünk. Fontos lenne, legalábbis nekem nagyon.

- Persze, mond.

- Tegnap, láttam hogy... hogy... - Zayn látta hogy nem sikerül kimondanom, így kimondta:

- Niall ölében ültél. - Daisy lesütötte a szemét, majd sírva folytatta:

- Én annyira sajnálom, de Niall azt mondta mond valamit, de nem akarta hogy más is meghallja. Azt mondta Zayn téged szeret, mert bókolt.

Zayn és én összenéztünk, majd csodálkozva Daisyra:

- Hogy mi? Nem, ez egyáltalán nem igaz Daisy. Higgy nekem. Zayn annyit mondott, hogy szép szemem van, de én is mondtam az összes fiúnak a házba, és te is. Mindegyiküknek szép a szeme. Nem?

Daisy mosolygott. - De! 

- Figyeljetek, átugrom anyuhoz, addig itt hagylak titeket. Azzal elmentem. Séta közben egy csomó gyönyörű házat láttam, míg egy kis narancssárga ház ajtajára volt kiírva: Sweet&Candy. Megismertem a kis táblát, így becsengettem. 

- Anya!

- Hannah! Hát itt vagy. Miért nem jöttél előbb? 

- Bocsi, akartam, de nem ment. - majd átöleltem és bementem.

- Nézd meg a szobád, tetszeni fog. - rohantam, és egy kék színű, gyönyörű szép szobában találtam magam. Alig tudtam elhinni. Nagyon tetszett ez a londoni stílusú, kis angol szobácska. Majd ismét üzenetet kaptam, ismét Nicktől. Elfelejtettem megnézni az előbb.A következőt írta: "Akkor?" - nem értettem, így elolvastam az előzőt: "Hannah, beszélnem kell veled, fontos, gyere oda, ahol akkor voltunk. Nick". - elköszöntem anyutól, majd oda vetettem az irányt, ahol akkor voltunk mikor elszöktem a saját bulimról. Nick odajött mikor meglátott, majd átölelt. Egy levelet mutatott: Felvették a suliba, ahová nagyon vágyott. Ledermedtem... de hisz mi is ugyanide fogunk járni Márciustól Daisyval. Kicsit csalódott voltam, mert Nicket többet fogom látni, mint Niallt. Louis hívott. Úgy látszik az utóbbi napokban elég fontos személy lettem. Nicknek megmondtam hogy mennem kell. - Majd hívlak! - mondta. Louissal ott találkoztam, ahol tegnap.

- Hannah! Végre itt vagy. Akkor segítesz?!

- Persze, de mégis miben? 

- Követem Eleanort. 

- Mi? Nem, ez nem jó ötlet.

- Miért? Akkor mit csináljak?

- Louis, ha követed, és kiderül hogy nem csal meg, akkor hogy nézel a szemébe? Hogy mondod el neki, hogy nem bíztál benne? Egyszerűen nézd meg a telefonját, és hidd el, ott megtalálod ha valami nem stimmel. De kémkedni nem jó ötlet.

- Annyira igazad van. Daisynak nem mondtad el, ugye? Nem akarom hogy más is tudja, főleg nem azt, hogy kémkedni akartam. 

- De egyszer elkel mondanod hogy Eleanor terhes.

- Igen, de majd ha biztos leszek abban, hogy az enyém.

- Oké, értelek. Figyelj, nem megyünk inkább most haza?! Semmi kedvem itt lenne, inkább beszélnék Niallal.

- Talán úgy jobb, végül is ha Eleanor megcsal, akkor előbb-utóbb kitudódik. 

- Bizony. - a hazafelé vezető úton egy csomó dologról volt szó: Daisy és Zayn, Én és Niall, sőt még Nick is szoba került. 

- Ő csak egy barát. De mondok egy titkot, benned bízom Louis.

- Csak nyugodtan.

- Mielőtt idejöttem, állandóan srácokkal lógtam, egyedül Daisy volt lánybarátom, a többiekkel nem szerettem együtt lógni, míg Daisy épp ellenkezőleg. Persze Ő a legjobb barátom, de Nick is olyan mint régen. Barát, és lelki támasz.

- Ebbe mi a titok?

- Én sem tudom, de Niallnak el kéne mondani, nehogy félreértse. - hazaértünk, de az ajtó előtt Louis azt mondta beszél Niallal. Így is tett, majd Niall odajött hozzám:

- Sajnálom, elszúrtam. Képes vagy így is szeretni? - nem válaszoltam, csak megmutattam a gyűrűmet Niallnak, majd átöleltem. Louis rám kacsintott, majd hálás pillantást vetettem rá.

- Niall, baj ha elrabolom Hant egy percre? - mondta.

- Nem gond haver.

Louissal megbeszéltem hogy beszélek Eleanorral, és kiderítem ha nem stimmel valami. Louis hirtelen azt mondta:

- Tudod, eleinte fura volt megszokni hogy Te és Daisy is itt laktok, de ma már családtagok vagytok. - azzal kiment. Ez nagyon jól esett. Valaki bejött a házba. Na vajon? Daisy és Zayn. Úgy látszik megbeszélték a dolgokat. Daisy csak úgy sugárzott. Felhívtam a szobámba, hogy elmondja mi volt.

- Zayn a legrendesebb srác az életemben. - mondta vidáman. Elkezdtünk Wii-zni, és Niall csatlakozott hozzánk, de a végén csak mi játszottunk, mert Daisyt elhívta Zayn. 

Mikor befejeztük észrevettük hogy Liam és Harry kicsípték magukat:

- Hová-hová?

- Buliba tartunk. Szerintem reggelig ne is várjatok minket. 

- Francba, nem lesz hálótársam. - erre Harry és én is nevettünk, Niall pedig gonosz vigyorral mondta:

- Most már van.

Vajon mit hoz a holnap? Elkel mondanom Niallnak, hogy Daisy, én és Nick egy suliba járunk majd, de képtelen vagyok rá most. Daisy és Zayn miképp békültek ki? Azt elmeséli ő a következő részben. 

Part 37 // // Can i say goodbye?

A telefonom csörögni kezdett, gondoltam megnézem ki is lehet az, de mikor épp érte mentem volna, Zayn rontott be a házba. Nagyon dühösnek látszott, nem értettem miért, biztos rossz volt a film, vagy valami. Erre fölment. Hiányoltam valamit, pontosabban valakit. Hol van Daisy?! Közben teljesen elfelejtettem megnézni ki hívott. Zayn lejött, majd sírva rám borult. Kérdeztem tőle mi baja, de nem válaszolt, csak átölelt. Kicsit zavart a helyzet, de annyira szomorúnak tűnt, hogy hagytam. Niall hazafelé tartott. Belépett a házba, de fel sem tűnt. Zayn azt mondta, még csak most veszi észre milyen szép szemeim vannak, én pedig természetesen megköszöntem, sőt azt mondtam neki is, de az már feltűnt korábban is. Valamit nagyon félreérthetett, mert továbbra is csak bókolt, és idiótán mosolygott rám. Eltelt pár perc, majd érdeklődtem Dais után, de akkor jött Niall. Mérges voltam, hogy pont most kell jönnie, amikor épp megtudhattam volna hol van Daisy. 

- Szia, Niall! - köszöntem neki, erre odajött és megpuszilt. De nem is tudom, nem volt az igazi, vajon mi történhetett? Gondoltam éhes, vagy fáradt. Megfogtam Zayn kezét, majd felhúztam a kanapéról, és odasúgtam neki: - Na, hívd fel. - ő annyit mondott, hogy később, mert most ő sem tudja mit kéne mondania. Majd bementem Niallhoz a konyhába.

- Daisy nem Zaynnel ment moziba?

- De, viszont Zayn egyedül jött haza, és fogalmam sincs mi lehet Daissel. De nekem mennem kell, majd jövök.

- Hová? És ilyenkor?

- Nyugi, bízz bennem! - azzal kimentem az ajtón.

Louissal megbeszéltem kicsit korábban, mielőtt Zayn betoppant, hogy hol tudunk beszélgetni. Louis odajött, majd átölelt, és bevallom nagyon jól esett, mert a fiúk közül Louis volt a legjobb barátom, és érdekelt hogy mi történik vele. Hálás mosolyt vetett rám. Mindent elmondott, mindent. Én mondtam neki, hogy nem akarom őt idegesíteni, de nem ártana utánanézni annak, hogy övé-e a gyerek, és ő is így gondolta. Akkor eszembe jutott megnézni a telefonomat. Egy üzenet érkezett a hangpostámra. Lehallgattam, majd gyorsan megmondtam Louisnak hogy mennem kell, dolgom van. Erre aggódni kezdett azért, hogy ilyen késő este hogy jutok haza, de nem mondtam semmit neki, gondoltam Daisyvel. Siettem, sőt rohantam a mi kis helyünkre. Daisy még ott volt. Gyorsabbra vettem a tempót amikor megláttam Őt. Csak sírt, és sírt. Nem győztem bocsánatot kérni, de beszámoltam arról, hogy mi történt. Na jó, Zaynt nem említettem neki, csak hogy szomorúnak tűnt, de tényleg. Elmondtam hogy Louisnak fuvar kellett haza, így elvittem, bár ez nem volt igaz, hisz most nem is kocsival jöttem. De amit Louissal beszéltem, titok. És amit Zaynnel, az is.  Daisy elmondott mindent, mindent. Nagyon szíven ütött a dolog, rossznak éreztem magam. Ránéztem az ujjamra amin Niall gyűrűje volt. Megérdemlem én ezt? Nem hinném, most nem. És ugye ott van Nick, akiért szintén dobog a szívem. Annyira... normális srác. De rájöttem, hogy neki olyan lány kell, aki csak Őt szereti. Talán Niallnak is, de nem rég 'jegyzett el', és nem mondanám hogy ez nem boldogít. 

- D, én annyira sajnálom, de tényleg. Figyelj, Zayn nem mondta hol vagy, ő maga sem tudta. Haza kell jönnöd velem! 

- Nem megy, érted? Nem megy! Pár napra anyuhoz költözöm, amúgy is letelt az egy hónap amit a srácokkal töltöttünk, nem?

- De hisz ők akarták hogy maradjunk, és anyuéknak sem lesz semmi bajuk, hidd el. És akkor most mi lesz Velem? 

- Most ne csak Magadra gondolj Han! - ezen a mondaton lesokkoltam. - Hannah, nem úgy értettem, de...

- Nyugi, pontosan tudom hogy érted. Niall, Nick. Értem én.

- Nem, nem úgy értettem, esküszöm, de ne hagyj el te is. 

- Nem foglak. - mondtam csendesen. - a végén Daisy csak hazajött velem, összepakolni a cuccait. Niall és Liam volt a nappaliba, majd Niall azt mondta:

- Hú. Daisy, nagyon csinos vagy! - szerencsére nem értettem félre, de amikor Niall Daisyra kacsintott, akkor Ő is csodálkozott, hát még én. Liam beszélni akart vele, de Daisy nem. Zayn lefelé tartott a lépcsőn, majd visszafordult, de utána mentem. Megkérdeztem mi az, de nem mondott semmit, csak megkérdezte holnap elkísérem-e vásárolni, én meg leokéztam. Biztos Daisynak akar venni valamit. Lementem, erre... sokkot kaptam. Daisy Niall ölében ült, Zayn a hátam mögött áll, de sírva szaladtam föl. Majd megkérdezte jól vagyok-e? De a válaszom nem volt. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt amiatt, hogy Zaynnel megyek vásárolni, de már nincs, ezek után nincs. De Niallnak van menyasszonya, én. Még is mi folyik itt? Mi van itt ma? Liam jött föl, neki sem tetszett az egész. Harry már aludt, így gondoltam mellé fekszek, hisz ő az eredeti szobatársam. Szóltam Niallnak, -miután Daisy egy szó nélkül elment,- hogy Harryvel alszom, de nem szólt semmit, így bementem. Ezt nem hiszem el! Harry megint átölelt, úgy aludtunk el. Remélem ez csak egy rémálom, és sikerül felébrednem. Holnap megkeresem Nicket, lehet hogy volt itt, csak nem talált meg.

A következő részben: Zayn és Hannah vásárolni mennek, Hannah benéz Daisyhoz, és az anyukájához, felkeresi Nicket, Daisy és Zayn megbeszéli a dolgokat, Louis megpróbál Eleanor után kémkedni, Niall és Hannah között forrósodik majd a levegő, Harry és Liam pedig buliba megy.

36.rész ~ Love is a murder

Semmi kedvem nem volt moziba menni Vele,de Hannah csak erősködött,hogy kettesben menjek Zaynnel,így nem tehettem mást.Igazából mindig is imádtam vele lenni,de most furdalt a lelkiismeret,és azt éreztem,hogy csak játszadozom vele,pedig én tényleg teljes szívemből szeretem Őt,Liam mégis kételyeket kelt bennem.Nem tudom mit tegyek,de az agyam mindig csak kattog,és várom,hogy mikor készül felrobbanni.Szívesen beszélgettem volna Hannahval,jól esett volna egy kis csajos beszélgetés,de ez ma nem jött össze.Beültünk az autóba és száguldottunk a pláza felé.Útközben végig az eget bámultam,és bármelyik pillanatban eső volt várható,a szürke eget elnézve.
-Hahó,Dais,itt vagyunk.-zökkentett ki Zayn.
-Ja,oké,persze,menjünk..-böktem ki,mint egy idióta.Nem bírtam,hogy Ő folyton olyan udvarias volt velem,én pedig csak kihasználom,de erőt vettem magamon,és megszorítottam a kezét.Ujjaival átkulcsolta az enyéimet,és úgy barangoltunk a plázában az immáron megvett jegyekkel.
-Gyere,üljünk be a kávézóba.-tanácsolta és a kávézó felé vettük az irányt.Megtaláltuk a tökéletes helyet,vagy mégsem annyira tökéletes.Két lány visítva odajött.

-Úristeeeeen,Zayn?!Úristen.Úristen,ezt nem hiszem el.-a két lány már bőgtek örömükben és meg kell,hogy mondjam,nagyon vicces látványt nyújtottak,ahogy szinte már bőgtek.

-Hé,lányok,nyugi,Oké?Mindkettőtök kap képet,aláírást meg mindent,csak utána hadd töltsek el,egy nyugalmas délutánt.

-Jó,jó,jó persze.-zengték és már elő is vették a telefonjaikat.Mindezt én szép csendben végig néztem,és jó volt látni,ahogy a két lány repdestek a boldogságtól.
-Amúgy...ő...a barátnőd?-kérdezte az egyik kissé szomorú hangon.
-Igen,a barátnőm.-az agytekervényeim ezt sugallták:"Hmmm,szép kis barátnő,csalódást okoz a barátjának és másokkal csókolózik." Na,jó,nem csókolóztam Liammel,csak majdnem...
-Nézzétek,nyilván most a pokolra kívántok,hogy elvettem több millió lány férjjelöltjét de...

-Ellenkezőleg.Na,jó,nem mondjuk,hogy nem irigykedünk,de nagyon aranyosak vagytok együtt,és Zayn szép lányt választott.-Aha,szépet,gondoltam magamban...
-És..ne aggódjatok,nem kürtöljük szét,hogy hol vagytok.-Azzal a két lány vidáman tovább battyogott.
-Zayn..szerintem én rossz ember vagyok.
-Már miért lennél az,Kicsim? 

-Mert..mert..-könnyek lepték el a szemeimet,és már alig tudtam visszatartani a sírást.-Dühös lennél egy lányra, aki majdnem csókolózott egy fiúval?Mellesleg,ha van barátja a lánynak...
-Ezen még nem is gondolkoztam,de...miért kérdezed?Ne..ugye,nem?
-De..és hidd el szörnyen sajnálom..én nem akartam!
-Ha nem akartad volna,nem történt volna meg!
-De nem történt semmi.Én nem..
-Nem érdekel Daisy.Menj el.
-Jó,ha nem hallgatsz végig,hát legyen.Úgy látszik nincs rám szükséged.
-Igen,egyáltalán nincs rád szükségem!-jelentette ki egy szemrebbenés nélkül,nekem pedig darabokra esett a szívem.Úgy éreztem magam,mintha egy kést döftek volna a szívembe,vagy megfosztottak volna az élettől.Nem bírtam tovább,zokogva válaszoltam neki.
-Rendben..megnyugodhatsz,átmegyek anyámhoz,mi pedig remélhetőleg nem találkozunk,hisz ezt szeretnéd.
-Várj,ki volt az a fiú?
-Nem azt mondtad,hogy nem érdekel se az indokom és én sem érdekellek?Akkor erre miért válaszolnék?Tudod..nagyon bánt ami történt,de az,hogy meg sem hallgatsz még jobban bánt.És amit mondtál...-nem folytatva a mondatomat zokogva kirohantam a plázából,és futottam előre,minél messzebb innen.Könnyeim mindent elárasztottak,de szükségem volt valakire,így elő vettem a telefonomat és megcsörgettem az én lelki támaszomat.
-Ha..Hannah.K..ké..éérlek gyere a..t..itkos helyünkre el..Könyörgöm.Sz..sz..ükségem van most rád.N..n..agyon.Itt v..árlak.S..siess.-bőgtem a telefonon keresztül és reménykedtem,hogy Hannah repül hozzám.

35.rész - Will you marry me?

Hirtelen csengő szakította félbe a csendet. Na ki lehetett az? Nick. Épp elmondott egy érzelmes beszédet, amin el is sírtam magam, amikor Niall csendre intette, majd lehuppant elém, térdelve:
 - Te olyan vagy nekem mint a levegő, nem akarlak mással látni, főleg nem Vele. Azt akarom hogy csak az enyém legyél, szóval... Hannah Walsh, ebben a szent minutumban kérdezlek meg, hogy hozzám (Daisy kisétált, de most épp nem figyeltem oda) jössz-e feleségül? Szeretlek, hozzám tartozol.
Elakadt a lélegzetem, a szívem gyorsabban vert min valaha, és nem tudtam megszólalni, sokkot kaptam, Niall látta hogy alig kapok levegőt. így felállt, átölelt, és megkérdezte jól vagyok-e, de nem bírtam válaszolni. Hirtelen átgondoltam a dolgokat, lehet nem jól, de a szeretetem erősebb volt az eszemnél, így közepes hangerővel kinyögtem: - Igen!
Hopsz..., az arcokról lehervadt a mosoly, mindenkit sokkolt a válasz. Főleg Nicket, akinek nem sok kellett hogy elsírja magát. Daisy visszajött, és az arcok látván sejtette mit mondtam. De senki nem érdekelt, mindenki megszűnt létezni. Niall hozzátette:
- Mindenki megnyugodhat, esküvő majd akkor lesz ha nem lesz illegális. Addig is ez csak egy jel, hogy Hannah hozzám tartozik. - majd Nickre nézett.
Összekaptam magam és mindenki előtt letámadtam Niallt. Egy perc múlva már mindenki arról beszélt, hogy most mivan. Azonban nem csak Nick volt csalódott. Harry és Louis sem tűnt boldognak a hír hallatán. Louis fogta a kabátját, és kiment.

* Louis szemszöge*
- Mi? Terhes vagy?! Nem, ez biztos nem igaz, hisz az csak egyszer történt meg, és nem nevezném annak.
Eleanorral megbeszéltem a dolgokat, majd a kocsiban ülve tárcsáztam egy számot...

Csörgött a telefonom, épp Daisyvel beszéltem.
- Bocs, ezt fel kell vennem.
- Mond!
- Szia Han, baj van, egyedül vagy?! - intettem Daisnak hogy mindjárt jövök.
- Most már igen, mond! - Louis sírva mondta.
- Nem mondhatod el senkinek!
- Oké, de pontosan mit is?
- Eleanor... terhes....
- Mi?! Nem, ez biztos félreértés, csak nem régóta vagytok együtt.
- Otthon elmondok mindent! - azzal letette.
Visszamentem Daishoz:
- Ki volt az?
- Hát, csak anya, hogy később átugorhatok megnézni a házunkat.
- Oké, de akkor hogy is van ez? Niall felesége vagy?
- Menyasszonya! - helyeseltem. - Szeretem őt, így helyes. És így Nick sem zavar többet. - Zayn tartott arra felé, Liammal és Harryvel.
- Hé, Dais, és Mrs. Horan, van kedvetek eljönni moziba velünk? Persze ha Mr. Horan nem bánja.
- Nagyon vicces! - azzal egy párnát dobtam Zaynhez. - Én maradok Hannahval.
- Nem kell, figyelj Dais, érezd jól magad, ok?
- Minden rendben lesz Han?
- Igen, na szaladj.
- Szeretlek, ezt ne feledd.
- Én is!

Daisy elment. Engem nem hagyott nyugodni Lou problémája. Erős a gyanúm hogy Eleanor megcsalta. Hisz pár hónapja vannak együtt, és hallottam amikor Louis arról panaszkodott Harrynek, hogy nem történt semmi. Akkor hogy is van ez? Utána fogok járni. Daisy majd folytatja, és elmondja mi történt mozizás közben.

34.rész - Don't wanna be without You

Amikor meghallottam,ahogy a kanál meteorként csapódik a földre,teljesen összerezzentem és a lehető legrosszabbra gondoltam.Hogy Zayn volt az.Egyszerűen furdalt a lelkiismeret,hogy ilyet teszek vele.Hogy nézzek így bűntudat nélkül hatalmas barna szemeibe?Nem érdemlem meg...12 órakor ezen agyaltam az ágyamba.De aztán rávettem magamat,hogy kelljek fel és öltözzek fel.Elég volt az önsajnálatból!Belenéztem a tükörbe és szörnyülködve néztem a tükörből visszatekintő alakra.Ugyan mi tetszhet bennem Neki?Hisz..úgy nézek ki,mint egy boszorkány.Csupa kóc a hajam,és a szemeim alatt táskák pihennek.Megfésülködtem,szolid sminket raktam magamra,és most már kezdtem hasonlítani egy emberre.Lementem a nappaliba,és a gyomrom ismét görcsölni kezdett.Ott ült és vidáman nevetett a többiekkel,Louis kivételével,amit nagyon érdekesnek tartottam,hisz ő volt a csapat mókamestere.Az a mókamester most össze volt törve.Meredten bámult maga elé,kizárva magát a külvilágtól.
-Hé,Lou,Mi a baj?-kérdeztem aggódóan.
-Semmi..csak...Á,mindegy.
-Louis,egyáltalán nem mindegy!
-Na jó,félrejönnél egy pillanatra.-kedvesen bólogattam és kimentünk a kertbe.Csípős szél fújt és csúnya fekete felhők lepték el az eget.
-Az..az az igazság,hogy napok óta nem beszéltem Eleanorral,nem keresett.Nagyon bánt..és...ez így nem működik.Véget kell vetni a kap...csolatunknak.-sírta el magát.
-Louis,először is most azonnal menj,és öltözz fel,majd amilyen gyorsan tudsz,menj el Eleanorhoz.Meg kell beszélnetek a dolgokat!
-De..
-Nincs de!-szemeim szikrát vetettek és mélyen az Ő kék szemeibe meredtem.
-Rendben megyek..
Azzal bementünk és letelepedtem a kanapéra Zayn mellé,amit ezúton nagyon kínosnak találtam.Szememmel Liamet fürkésztem,aki csak a földre sütötte a szemeit.Zayn már belekezdett a kérdésébe,hogy mi bajom,de szerencsére a csengő megszólalt,így felugrottam és szökdeltem az ajtóhoz boldogan,hogy nem kell mentegetőznöm.
-Hello Nick.-köszöntem kedvesen,amit ezúttal Ő is szuper kedvesen viszonzott.Kellemeset csalódok benne mostanában.Letelepedett a kanapéra és bele is kezdett szövegébe.
-Nézzétek.Tudom,hogy nem szívesen láttok itt.Tudom azt hiszitek,egy pöcs vagyok,de az érzéseimet nem tudom kontrollálni.Sajnálom Niall,hogy megütöttelek.Nem akartam én csak...Én nem vagyok sztár,ott van nektek millió meg millió csaj és..te pedig pont azt tudhatod magadnak,akit én nagyon megkedveltem.Bár..nem csodálkozom,hogy beleszerettél...-könnyes szemekkel mondta végig,de próbált férfias maradni.Teljes mértékben megértem,hogy mit érez...és hihetetlenül sajnáltam.Láttam,ahogyan Hannah sír és mindenki sírig csöndben ült,amit Niall szakított félbe.
-Nahát,ezt csak ilyenkor tudod elmondani?Érdekes.Tudod mit?! Nem érdekelsz.-azzal felhuppant a fotelról és letérdelt Hannah elé.
-Te olyan vagy nekem,mint a levegő.Féltékeny vagyok,igen.Nem akarlak mással látni,főleg nem Vele.Azt akarom,hogy csak az enyém legyél,szóval Hannah Walsh ebben a szentmomentumban kérdezlek meg,hogy Hozzám..-Nem bírtam tovább hallgatni.Hiába volt Hannah a barátnőm és Niall is az egyik legjobb barátom volt,ezt nem bírtam hallgatni.

*Louis szemszöge*
A kocsiban könnyes szemmel vezettem,semmit nem látván az útból és közben max hangerőn üvöltött Taylor Swifttől a Love Story.Tisztára úgy viselkedem,mint egy nyápic,de nem igazán érdekelt.Üvöltöttem a zenét,mert ez legalább megnyugtatott.A házához érve a lábaim remegtek és nem bírtam mozdulni.Egyre jobban görcsölt a hasam,és remegtem.Jobban izgultam,mint amikor érettségiztem.A kezem alig találta meg a csengőt,és nem azért mert sötét volt,hanem mert minél jobban koncentráltam annál jobban remegett.Végül vettem a bátorságot,és hősiesen megnyomtam a kis gombot.
-Héé,Szia Lou!-A szemei most is ragyogtak,gyönyörű haja most is tökéletes volt,és az az ellenállhatatlan illata..A mosolyában pedig ismét elvesztem.Legszívesebben most azonnal neki estem volna,de nem tehettem.
-Hello Eleanor.Bejöhetek?
-Pe..rsze.-éreztem,hogy nem értette a dolgokat,de keménynek kellett lennem.-Mondanom kell valamit...-tette hozzá félénken Eleanor.
-Előbb nekem!-vágtam közbe.-Miért hanyagolsz mostanában?Napok óta nem beszélünk,folyton csak rád gondolok ... és hiányzol..
-Nekem is hiányzol,Louis.
-De..akkor miért nem kerestél?Van valakid?Mert ha igen,akkor lehet külön utakon kéne folytatni..
-M-mi?Szakítani akarsz?-a hangja elcsuklott és könnyekben tört ki.
-É..n nem tudom..Nagyon Szeretlek.Te vagy a Mindenem,de..lehet neked nem Én vagyok az Igazi.
-Louis,terhes vagyok...

33.rész - Ni...all or ck?

Végre. Itthon vagyunk. Alig vártam hogy végre ledőljek aludni, mert biztos fel se kelek majd másnap délig. Niall már várt rám, sőt Zayn is ott ült, biztos kíváncsi volt Daisy hogy és mint talált meg minket. Vajon észrevették hogy Nick hozott engem haza?! Remélem nem... bár úgyis elmondom, nem akarok hazudni Niallnak. Megérdemli hogy tudja az igazat. Azonban nem tehetek róla, hogy érzéseim vannak Nick iránt is. Nem olyan erős érzések, mint Niall iránt, de vannak, és nem kellene. Már a táncparketten is szimpatikus volt, nem hittem hogy lesz több is. 
- Hol voltál? - kérdezte Niall könnyes szemmel, és a szívem majd megszakadt. Én vagyok a világ legrosszabb embere, hogy ezt teszem vele. Hogy vagyok én erre képes?! Nem akarok játszadozni az érzéseivel, de szeretem őt, de nem csak őt. Nem tehetek róla, nem parancsolok az érzéseimnek. 
- Láttalak titeket, hazahozott...
- Niall, hidd el, nem történt semmi, egyszerűen csak elegem van. Azzal elrohantam a fürdőszobába, majd magamra zártam az ajtót. Harry épp akkor jött ki a szobájából, rohant Niallhoz. 
- Haver, menj utána, kitudja mire képes!!
Harrynek igaza volt. Elkeseredve merengtem egy doboz Aspirinre. Majd a kezembe vettem, és akkor jött Ő. Volt kulcsa, így kitudta nyitni az ajtót. Nem szólt egy szót sem, csak leült mellém, és továbbra is hallgatott. Kedvem lett volna azonnal letámadni, de nem tettem. Féltem. Féltem attól, hogy elhagy, így megtörtem a csendet:
- Figyelj, olyan lányt érdemelsz, akiben megbízol, és nincsenek kételyeid afelől, hogy mást is szeret melletted. Úgy látom, én nem vagyok neked a megfelelő.
- Te most szakítani akarsz velem? - kérdezte sírva.
- Csak azt akarom hogy boldog legyél, még ha nem is velem. Csak érezd magad biztonságban.
- Én nem fogok veled szakítani, soha-soha. Nekünk örökké együtt kell lennünk, érted?!
- Biztos vagy benne?! Tudod.. Nick...- de nem tudtam befejezni a mondatom, mert hirtelen megcsókolt. Majd felálltunk.
- Niall, Nick egy haver. Ennyi. Én téged szeretlek, ezt megmondom neki is. Nem foglak elhagyni érte, sem senkiért.


Este volt, mindenki aludt, kivéve Daisyt és Liamot. Fölkeltem amikor Liam lesétált a lépcsőn. Hallottam mindent. A verset, megint, Liamot amint félrészegen szerelmet vall Daisynek, és értettem mi baja Daisynak. Ugyanaz mint nekem. Két fiút szeret egyszerre, de az egyiket jobban a másiknál. Rossz embernek érzi magát, és úgy érzi Zaynnel szakítania kell, de nem fogja megtenni, mert szereti. Tudom, átélem én is most. Liam közeledni kezdett Daisy felé, de ő nem tolta el. Ott gondolkodtam mi legyen, szóljak, vagy ne?! Végül leejtettem egy kanalat, jelezvén hogy itt vagyok. Daisy felriadt, én felsettenkedtem a szobába. Szegény, lehet azt hiszi Zayn volt az, de majd holnap elmondom hogy nem. Louis, Harry, Zayn és Niall aludtak, jó mélyen. Louis egy plüssmacival aludt, talán ezért is Boo-Bear a neve. De én tudtam, hogy utálja ezt a nevet, így keresek neki mást, amin a rajongók hívhatják. 


Nick mikor jön át legközelebb?! Daisy, Liam és Zayn?!! Niall és én?! Remélem minden okés lesz.

32.rész

Szörnyen aggódtam Hannahért,így utána rohantam.Futottam,futottam,de sehol nem találtam,így már kész voltam arra,hogy inkább feladom,és hazamegyek,amikor megláttam két alakot sétálni,és a holdfényben Han alakja rajzolódott ki.Nem tudtam mit csináljak,hogy odamenjek hozzájuk,vagy sem,így csak odakiáltottam neki.Nickben kellemesen csalódtam,és meg kell,hogy mondjam,egész szimpatikus lett.Láttam rajta,hogy amikor Hannahval van boldog,és amikor Niallal van Han,akkor csalódott.Ismertem az érzést...Nick úgy érezhette magát,mint akiben tőrt forgatnak.Tényleg nagyon hálás voltam neki,amiért hazahozta Hannaht,és megmondtam neki,hogy amikor jön látogatóban elküldöm a többieket.Szemeiben láttam a boldogságot,a ragyogást.Mégis csak rendes ez a fiú..
Sehogy sem tudtam aludni.Akárhogy fúrtam a fejemet Zayn mellkasába,mely békésen mozgott fel,és le,nem bírtam aludni.Hiába szippantottam magamba férfias illatát,ez sem segített,így inkább lementem a nappaliba,és elkezdtem olvasni.Pár perccel később egy hangra lettem figyelmes,mely sikeresen megzavarta olvasásomat.Liam volt az.Igazán nem akartam most vele társalogni,de leült mellém a kanapéra.10 percig kínos csend terjedt el a házban,melyet én törtem meg.
-Nagyon aranyos volt az a lány a bulin..-mondtam,és igyekeztem egy kedves mosolyt felvenni.
-Milyen lány?
-Akivel beszélgettél a kanapén.
-Jaj...ööö..
-Nem viccelek,tényleg aranyos,szimpatikusnak tűnik.Látszik rajta,hogy nagyon megkedvelt.-mondtam barátságosan.
-Lucy a neve,tényleg aranyos.-De..írtam neked egy verset.-leblokkoltam.Miért csinálja ezt velem?Miért próbálja ennyire belopni magát a szívembe?Én..én nem akarok többet érezni iránta..de lehet,hogy sikerült.
-Kérlek,Liam ne csináld.
-Mit?
-Túlzottan próbálod belopni magadat a szívembe.Ne nehezísd meg a dolgom.Nem..nem akarom,hogy csalódást okozzak Zaynnek,nem akarom,hogy elveszítsem.-már a könnyeimmel küszködtem,és nem bírtam tovább.A könnyeim csak úgy kitörtek belőlem,mint amikor a víz lerombolja a gátat.Itt hagytam Liamet és felrohantam.Legszívesebben Hannah mellé feküdtem volna,de tudtam,hogy neki is van elég problémája,így remegő kezemet visszahúztam,ami éppen a kilincs felé tartott.Egyszerűen csak levetettem magam a földre,és fejemet az ajtónak támasztva sírtam,mint egy óvodás.Rossz ember vagyok...