36.rész ~ Love is a murder

Semmi kedvem nem volt moziba menni Vele,de Hannah csak erősködött,hogy kettesben menjek Zaynnel,így nem tehettem mást.Igazából mindig is imádtam vele lenni,de most furdalt a lelkiismeret,és azt éreztem,hogy csak játszadozom vele,pedig én tényleg teljes szívemből szeretem Őt,Liam mégis kételyeket kelt bennem.Nem tudom mit tegyek,de az agyam mindig csak kattog,és várom,hogy mikor készül felrobbanni.Szívesen beszélgettem volna Hannahval,jól esett volna egy kis csajos beszélgetés,de ez ma nem jött össze.Beültünk az autóba és száguldottunk a pláza felé.Útközben végig az eget bámultam,és bármelyik pillanatban eső volt várható,a szürke eget elnézve.
-Hahó,Dais,itt vagyunk.-zökkentett ki Zayn.
-Ja,oké,persze,menjünk..-böktem ki,mint egy idióta.Nem bírtam,hogy Ő folyton olyan udvarias volt velem,én pedig csak kihasználom,de erőt vettem magamon,és megszorítottam a kezét.Ujjaival átkulcsolta az enyéimet,és úgy barangoltunk a plázában az immáron megvett jegyekkel.
-Gyere,üljünk be a kávézóba.-tanácsolta és a kávézó felé vettük az irányt.Megtaláltuk a tökéletes helyet,vagy mégsem annyira tökéletes.Két lány visítva odajött.

-Úristeeeeen,Zayn?!Úristen.Úristen,ezt nem hiszem el.-a két lány már bőgtek örömükben és meg kell,hogy mondjam,nagyon vicces látványt nyújtottak,ahogy szinte már bőgtek.

-Hé,lányok,nyugi,Oké?Mindkettőtök kap képet,aláírást meg mindent,csak utána hadd töltsek el,egy nyugalmas délutánt.

-Jó,jó,jó persze.-zengték és már elő is vették a telefonjaikat.Mindezt én szép csendben végig néztem,és jó volt látni,ahogy a két lány repdestek a boldogságtól.
-Amúgy...ő...a barátnőd?-kérdezte az egyik kissé szomorú hangon.
-Igen,a barátnőm.-az agytekervényeim ezt sugallták:"Hmmm,szép kis barátnő,csalódást okoz a barátjának és másokkal csókolózik." Na,jó,nem csókolóztam Liammel,csak majdnem...
-Nézzétek,nyilván most a pokolra kívántok,hogy elvettem több millió lány férjjelöltjét de...

-Ellenkezőleg.Na,jó,nem mondjuk,hogy nem irigykedünk,de nagyon aranyosak vagytok együtt,és Zayn szép lányt választott.-Aha,szépet,gondoltam magamban...
-És..ne aggódjatok,nem kürtöljük szét,hogy hol vagytok.-Azzal a két lány vidáman tovább battyogott.
-Zayn..szerintem én rossz ember vagyok.
-Már miért lennél az,Kicsim? 

-Mert..mert..-könnyek lepték el a szemeimet,és már alig tudtam visszatartani a sírást.-Dühös lennél egy lányra, aki majdnem csókolózott egy fiúval?Mellesleg,ha van barátja a lánynak...
-Ezen még nem is gondolkoztam,de...miért kérdezed?Ne..ugye,nem?
-De..és hidd el szörnyen sajnálom..én nem akartam!
-Ha nem akartad volna,nem történt volna meg!
-De nem történt semmi.Én nem..
-Nem érdekel Daisy.Menj el.
-Jó,ha nem hallgatsz végig,hát legyen.Úgy látszik nincs rám szükséged.
-Igen,egyáltalán nincs rád szükségem!-jelentette ki egy szemrebbenés nélkül,nekem pedig darabokra esett a szívem.Úgy éreztem magam,mintha egy kést döftek volna a szívembe,vagy megfosztottak volna az élettől.Nem bírtam tovább,zokogva válaszoltam neki.
-Rendben..megnyugodhatsz,átmegyek anyámhoz,mi pedig remélhetőleg nem találkozunk,hisz ezt szeretnéd.
-Várj,ki volt az a fiú?
-Nem azt mondtad,hogy nem érdekel se az indokom és én sem érdekellek?Akkor erre miért válaszolnék?Tudod..nagyon bánt ami történt,de az,hogy meg sem hallgatsz még jobban bánt.És amit mondtál...-nem folytatva a mondatomat zokogva kirohantam a plázából,és futottam előre,minél messzebb innen.Könnyeim mindent elárasztottak,de szükségem volt valakire,így elő vettem a telefonomat és megcsörgettem az én lelki támaszomat.
-Ha..Hannah.K..ké..éérlek gyere a..t..itkos helyünkre el..Könyörgöm.Sz..sz..ükségem van most rád.N..n..agyon.Itt v..árlak.S..siess.-bőgtem a telefonon keresztül és reménykedtem,hogy Hannah repül hozzám.