42.rész - Be free

Nem tudom hogy mondjam el Niallnak, hogy Nickkel egy iskolába fogok járni, mert biztos összevesznék vele ezen. De épp egy nagy vásárlás közepette voltunk, így nem is volt nagyon időm erre gondolni. Páran hazamentek, többek közt Niall és Zayn, így Harry, Liam, Daisy és én maradtunk vásárolni. Egyszer csak megszólaltam:

 - Milyen jó lenne kiruccani valamerre. Egy csendes helyre, ahol nem zavar senki, és semmi.

- Hannah, te most pontosan kiről beszélsz? - érdeklődött Harry.

- Én és Niall. Miért, kiről kéne? - erre nem kaptam már választ, de a gondolataim jobban lefoglaltak.

Erre megláttam egy gyönyörű szép cipőt. Nem szóltam, csak mentem és mentem tovább, míg a boltban nem voltam. Most nyílt, érdeklődtem meg a boltostól. Intettem a többieknek, arra bejöttek. Daisynek is tetszett a hely. A fiúkat elküldtük, hogy Ők is keressenek valami jó helyet, addig mi itt leszünk. Elmentek. A cipő a kosaramban volt, tudtam hogy kell egy ilyen, hisz alig van elegánsabb cipőm, és ha Niallal elmegyünk valahova, akkor biztos nem sportcipőben és farmerben megyek. Főleg hogy elmondom neki a sulit.

- Már csak egy ruha kéne hozzá....- Daisy bólogatott, mire kiszúrtam egy szép fehér ruhát. - Ez gyönyörű! - kiáltottam föl. Daisy szomorúnak tűnt.

- Mi a baj?

- Semmi, csak rossz embernek érzem magam, az lennék?

- Dehogy is! Megmondom mit teszünk. Keresünk neked valami szépet, és dupla randira megyünk a srácokkal, na?

- Nem rossz ötlet. - csillogott Dais szeme. Végül Ő is talált ruhát és cipőt is. Végül boldogan léptünk ki, majd megjelentek a srácok (ki tudja mit vettek?), és elindultunk haza. 

Ahogy megérkeztünk egyből berontottam Niallhoz és Zaynhez, és odaszóltam: Ma. Este. Duplarandi. Ők csak helyeseltek, így nem is feszegettem tovább. 

Mivel már estére járt az idő, elkezdtünk Daissal készülődni. Nagyon vártam mit reagál Niall a hírre. Lementünk. A srácoknak tetszett a szerelés, amit feldobtunk pár kiegészítővel. Niall úriember módjára kinyitotta nekem a ház- és kocsiajtót is. Zayn is így tett. Azzal Dais és Én összenevettünk. Ahogy megérkeztünk az étteremben, minden annyira nyugodt és csendes volt. Pont mint amilyenre vágytam. Leültünk. Ameddig rendeltünk és várakoztunk belekezdtem mondani: Niall, valamiről tudnod kéne. Szóval, Daisy és Én suliba megyünk pár hét múlva... 

- Igen, és?

- Nem csak mi leszünk ott. Úgy értem, Nick is oda jelentkezett.- Niall arcán csalódottságot láttam. Hirtelen telefonrezgés zavarta meg a dolgokat. Louis. - Bocsi.

- Mond!

- Hannah, azonnal ide kell jönnöd Eleanor házához, kérlek. Siess!

- Viccelsz? Randin vagyok!

- Lécíves Hannah, csak rád számíthatok. Ez nem várhat.- letettem.

- Annyira sajnálom srácok, de nem tudom mi van vele. Tudom, az én ötletem volt, de...

- Én is megyek! - mondta Niall. - Ha randi, akkor maradjunk együtt. Elmentünk, Daisyék kettesben maradtak. (arról mesél majd bővebben).

Odaértünk. Louis kétségbeesve jött: - Ő mit keres itt?

- Ő csak Niall. Nem árt senkinek. - akkor esett le mi az... Niall nem tudja.

- Szóval, mit akarsz? - kérdezte Niall.

- Hannahval akarok beszélni... csak Hannahval.

- Mindjárt jövök. - mondtam. - Louis mindenbe beavatott. Elmondta nekem, hogy Eleanor nem terhes, csak kitalálta, mert észrevette amint erről olvas "áll-terhesség".

- Louis, annyira sajnálom! Hogy tehette ezt?

- Nem tudom csak... 

Mostanában minden fura. Louisnak van elég problémája, ahogy Liamnak, Harrynek, Niallnak és nekem, és Zaynnek és Daisnak is. Nem tudom hogy oldjam meg mind ezt, egyszerre!

Part 41 // // Shopping time!

Szörnyű ember vagyok...Nagyon bántott,hogy Louis így beszélt hozzám.Csalódtam benne...Igyekeztem nem rajta agyalni,és minél inkább kerülni.Csak azt nem értem,hogy ajánlhattam fel,hogy segítek nekik,amikor elég jól megvannak ők ketten,és rám igazán nincsen szükségük.Az lesz a legjobb,ha elmondom ezt Hannahnak.Azt hiszem.Örültem,hogy megyünk vásárolni,legalább kicsit kikapcsolódok,de ugyanakkor nem lesz kellemetlen sem,mert Lou nem lesz ott.Én mindig úgy éreztem,hogy Ő számomra egy lelki támasz,de lehet,hogy tévedtem.Beszálltunk a kocsiba és Harry büszkén mutatta vezetési technikáját,többször is átmenvén a piroson.De kifejezetten büszke volt magára.Még otthon lestoppoltam,hogy én ülök Hannah mellé,így aki ellenezni próbálta,az ajándékba egy pofont kapott.Mivel sikeresen megnyertem a csatát a "Ki ül Hannah mellé,természetesen Daisy" versenyt,boldogan ugráltam a kocsi felé,a többiek pedig minden bizonnyal totálisan hülyének néztek.egy ember lett volna,aki még be is szállt volna a játékba,de Ő most nem volt itt..tessék,most is eszembe jut.Pedig nem kéne.Beszálltam a kocsiba,természetesen előbb nyomtam egy puszit Zayn szájára,és beültem Hannah (ezt nektek fiúk!) és Zayn közé.A Plázához vezető út közben Liam azt számolta,hány piros autó megy el mellettünk,Hannah az ezüstöket számolta,Zayn a feketét,én pedig nem vállalkoztam ilyen komoly feladatra.
-Héééé,én is akarok számolni autókat!-nyafogta Harry.
-Te inkább az utat figyeld,és ne menj át több piros lámpán!-utasította Liam.

-Blablalaa,nem hallom hangos a zene..I want,I want,I want,but that's crazy..
-Harry!

-Nem hallooom.I want,I want,I want,but that's not me..

-Harry,vigyázz egy macska!

-Juj,baszki,neee, menj arrébb kiscica!-mindenkiből kitört a nevetés,hisz tudjuk,hogy Harry megrögzött macskamániában szenved.
-Ééééhes lettem! Siessünk!

-Niall 1 órája ettél,és máris éhes vagy?!
-Hé,Harold! Ne bántsd az én szöszimet!-nyújtott nyelvet Harryre,Hannah.-Különben,csakhogy tudjátok,én is éhes vagyok.-afféle plázacica mozdulatokkal fűszerezte a kijelentését Hannah.
-Na,jól van már,itt vagyunk.-mondta Harry.
-És még élünk...-vágott vissza Liam.
-Hahahha,nagyon vicces vagy.-játszotta a sértődöttet Harry.
-Srácok,biztos jó ötlet volt ide jönni?-kérdezte Hannah,de már vagy 20 lány ott tolongott.
-Kicsim,nem ülhetünk mindennap otthon.Bár...ezt furcsa,hogy én mondom,mert én igazán szeretek lustálkodni.De ki kell mozdulnunk enni!-nyomatékosította az enni szót és átkulcsolta Hannah kezét.
-Hmmm..vajon mit eszünk?-kérdezte Hannah.

-Hülye kérdésekre nem válaszolok!-és már rohant is Nando'sba minden rajongót elkerülve,mi pedig nevetve figyeltük az eseményeket.
-Mi is mindjárt jövünk Daisyvel.Egy pillanat.-mondta Zayn azzal magával húzott.
-Hova megyünk Zí mester?

-Zí mester? Ez most komoly?
-Nem tetszik?-nyújtottam rá a nyelvemet.
-Deee nagyon.. a legjobb becenév.
-Ugye tudod,hogy..hogy mindig is téged szerettelek,és téged is foglak.Mindig.
-Tudom.Ezért is vettem neked valamit.-Azzal elővett egy kis dobozkát,és felnyitotta."Zayn."Olvastam a nyakláncon.Egyszerűen csodálatos volt.A kis ezüst nyaklánc,ami minden bizonnyal egy vagyon volt...már most a kedvencemmé vált.
-Ez..ez gyönyörű..de igazán nem kellett volna ennyit költened rám,elég,ha vagy nekem.

-Tudod...először magamnak akartam venni a Zaynes nyakláncot,de aztán rájöttem,hogy elég csajos.

-Akkor jó.Nem csalódtam.-bújtam hozzá és magamba szippantottam finom illatát.-Szeretlek.-suttogtam.Nem válaszolt semmit,csak mosolygott és megcsókolt.
-Na,gyere menjünk vissza a többiekhez.-mondtam azzal megragadtam a kezét,de nem akart jönni.

-Na,gyere már!
-Nem akarom nézni ahogy Niall felzabálja az egész Nando'st.Rémisztő.
-De én is éééhes vagyok.
-Ahj,na,jól van.
Azzal átkarolta a derekamat,és visszamentünk a többiekhez.Niallt már beterítették a csirkék,és mindenhol csupa zsíros volt,de Ő nagyon jóízűen evett.Hannahval együtt.Hannah mosolygós arcát az arcomon éreztem,és már ijesztő volt,annyira mosolygott.
-Mi van Han,mit mosolyogsz?
-Valakinek nagyon szép nyaklánca van.-kuncogta.Nem válaszoltam semmit,odamentem hozzá,és egy csattanós puszit adtam az arcára.Legszívesebben az egész Plázát végigpusziltam volna.Azzal súgtam valamit Hannah fülébe,amit csak Ő hallhatott.-Mikor mondod el?-próbáltam a lehető leghalkabban mondani és szerencsére sikerrel jártam.Ő csak rám kacsintott én pedig leültem.
-Menjünk vásárolni!-pattant fel Harry.
-Viccelsz?Most ültem le.

-Nembaj,egy-kettő!-utasított mindenkit Harry.
-Vásárlásra fel,plázacicák!-villantott ezer wattos mosolyt Harry,és neki láttunk a boltok letámadásához.

Part 40 // // I trust You

Én nyugisan Wii-ztem Niallal és Zaynnel, amikor ordibálásra lettünk figyelmesek. Afféle hallgatózás féleséget próbáltunk összehozni, mert nem mertünk lemenni, bele ne folyunk a vitába. Elakadt a lélegzetem Louis mondatán: Hannahban jobban megbízok. A két srác automatikusan rám nézett, és érdeklődtek mi ez a helyzet, de én úgy tettem mint ha nem tudnék semmit. Végül is Louis megbízik bennem, Ő maga mondta. Mikor hallottuk hogy csend lett, lementünk. 

- Louis, egy kicsit elrabolhatlak, légyszíves. - Louis bólogatott, azzal felmentünk a szobába, majd bekulcsoltam az ajtót, amit persze Louis nem állt szó nélkül: - Hú, mire készülsz? - mondta ördögi mosollyal az arcán.

- Haha, nagyon vicces vagy. De gondolom tudod miért hívtalak... Mi volt ez? Daisy honnan tudja?

- Elment Eleanorhoz!

- Hogy mit csinált? Ezt hogy tehette?

- Nem tudom, ők barátnők egyáltalán, hisz alig ismeritek. Néha úgy érzem, hogy még Én sem ismerem igazán...

- Nem tudom, de az elmúlt napokban több időt tölt ott, mint velem. Legalább is, gondolom nála tölti a napokat, mert engem nem nagyon keres. Amikor Zaynnel kibékültek, akkor jött, és elmesélte, de ennyi. És ugye elköltözött...

- Annyira örülök hogy benned megbízhatok Hannah. De akkor ugye segítesz?!

- Nincs mit Louis. Igen, de előbb menj el hozzá, és szerezd meg a telefonját. Nézd át, ha nem találsz semmit, benne vagyok.

- Tényleg?! De hisz ellenezted... Annyira köszönöm! - örömében a nyakamba ugrott.

- Tudod Louis, veled mostanában jobban kijövök, mint Niallal.

- Én is veled, legalább is sokkal jobban mint Eleanorral. Mások vagytok. - erre csak mosolyogtam. Hirtelen eszembe jutott amikor Zayn azt mondta, hogy Louis... szeret. De én bebizonyítom hogy Eleanor kétszínű, kerüljön bármibe! Eleinte sem volt szimpatikus, nem tudom Daisy mit lát benne. Kinyitottam az ajtót, majd lementünk.

- Hát ti? - kérdezte Niall.

- Volt pár megbeszélnivalónk. - azzal próbáltam arrébb menni, de Niall folytatta: - Miről?

- Semmi érdekes, csak Daisy. És Louis elkísér megnézni az új házunkat... persze csak ha nem bánod. - Niall bólogatott, hogy felőle Oké, de láttam hogy furcsálja, miért nem Ő. Louis is kérdőn nézett rám, de végre leesett neki, mi a helyzet. Elindultunk. Louis helyett Én nekem kellett vezetnem, mert láttam rajta hogy ideges. Mikor odaértünk, nem éppen egy várt személy nyitott ajtót.

- Dais, mit keresel itt? - kérdeztem.

- Figy. menjünk haza inkább! - mondta Louis.

- Ti mit kerestek itt? Én Eleanorhoz jöttem.

- Ahogy mi is. - azzal Daisyt félrelökve, Louist kézen fogva beállítottam a házba.

- Eleanor! - kiabáltam.

- Csönd, alszik. - mondta Daisy.

- Akkor kelljen fel. Nem azért vezettem ennyit, hogy visszaforduljak. Amúgy meg, meg kell beszélniük a dolgokat. - Eleanor lefelé tartott a lépcsőn. Dais nem hazudott. Mint egy negyvenéves Nő! Nem hittem a szememnek. Louis is elképedve nézett végig rajta. 

- Hé. Daisy, mi most menjünk haza. Ők hagy beszéljenek. - bólogatott.

A hazafelé vezető úton egymáshoz sem szóltunk, de a végén Ő megtörte a jeget:

- Nem kedvelem Eleanort, de Louis annyira megbántott. És, segíthetek?

- Mi? Te nem Eleanorral vagy?

- Mi? Szerinted Őt választanám helyetted? Neeem! Egész nap ki kellett szolgálnom. Úgy tesz, mintha a szolgája lennék. És nekem is gyanús, mert kicsúszott a száján, hogy Louissal nem történt semmi.. és...

- Hé, és ha nem terhes? Lehet meg sem csalta, de a hasa nem nőtt semmit, nincs hányingere, vagy van?

- Nincs, és alig eszik. Csak aludt. 

Leparkoltam. Hé, Harryt és Liamot elvihetnénk vásárolni valami cuccot, mert ők ugye bulizni mennek, mert tegnap nem volt erejük hozzá. És nekünk is kell valami új.

- Oké, én benne vagyok. - kiszálltunk, és átöleltük egymást, amikor Nick jelent meg az ajtóban. 

- Téged vártalak. - állt fel a lépcsőről.

- Most nem igazán érek rá, vásárolni megyek Daissal, Harryvel és Liammal. De később vissza tudsz jönni? Majd írok.

- Persze, de ez a tied. - majd egy borítékot nyújtott át.

- Kedves Hannah Walsh! Amennyiben szeretne iskolánk tagja lenni, kérjük 3 napon belül válaszoljon. - állt a levélben. Bakszus! Még Niall sem tudja. De jó, hogy Nick nem adta át neki. - Köszönöm, akkor később.

- Rendben, szia!

Beléptünk a házba, azzal kiabáltam: - Harry, Liam! - ők lerohantak, Niall és Zayn pedig csodálkozva füleltek. - Indulhatunk?

- Hová? - kérdezte a négy srác egyszerre.

- Buliba mentek, nem? Indulás vásárolni. Nem mehettek öltönyben!

- Oké, húzzunk. - mielőtt elindultunk, odarohantam Niallhoz és kapott egy puszit. Daisy látván ugyanígy tett, majd mondott valamit Zaynnek, de nem hallottam mit.

A vásárlás részleteit elmeséli Dais, én pedig majd beszámolok arról, mit szólt Niall ahhoz, hogy egy suliba fogok járni Nickkel. Na de ott lesz még Eleanor is...

Part 39 // // Trust me

Nagyon jó volt Zaynnel megbeszélni a történteket,bár szerintem valami még mindig nincs rendben..úton hazafelé alig beszéltünk,de azért végig szorítottuk egymás kezét.Beérve a házba egyből Hannahnak rontottam és ujjongtam neki,gondolom már kicsit elege van a folytonos hangulatváltozásaimból.Szívesen Wiiztem volna még a többiekkel,de természetesen nem utasítottam vissza Zaynt.Felmentünk a szobánkba,majd hanyagul lehuppant az ágyra.
-Naaa,van kedved...?-húzogatta a szemöldökét.
-Társasozni?Persze.-ujjongtam,pedig tudtam,hogy nem ezt tervezte.
-Mi,most ugye csak viccelsz?-csalódottan biggyesztette le a száját,én meg csak nevettem.
-Nem,nem viccelek,vidd le a többiekhez a társast,én is mindjárt megyek.-csalódottan kullogott ki az ajtón,és lépteit is hallottam,ahogy megy a lépcsőn.Bementem a fürdőbe és megmostam az arcomat,hogy kicsit észhez térjek.Egyszer csak telefoncsörgésre lettem figyelmes.Kiszaladtam,és a képernyőn Eleanor neve díszelgett.
-Sziaaa,Eleanor.Mizu?Rég beszéltünk.
-Nem tudnál eljönni ide?Beszélni szeretnék veled.Mint nő,a nővel.
-Ööö..rendben 20 perc és ott vagyok.Puszi.-tettem le a telefont és heves kapkodásba kezdtem.Tusoltam,majd egy egyszerű sminket raktam magamra,felvettem az egyik legkedveltebb felsőmet,hozzáillő nadrággal és magassarkúval és már rohantam is.
-Hova,hova?-kérdezték.
-Eleanor beszélni akar velem.Fogalmam sincs,hogy miért.Majd jövök.-Semmi reakciót meg nem várva csaptam be magam mögött az ajtót.London utcáin csípős szél fújt,és eső is előrelátható volt,így lépteimet felgyorsítottam.Észre se vettem,már ott voltam Eleanor házánál,és becsöngettem.
-Szia Dais.-Az ajtóban egy kissé rossz állapotban lévő lányt láttam.Szemei fel voltak dagadva,szája kicserepesedett,és teljesen le volt lassulva.
-Szia.Minden rendben?-kérdeztem aggódva.
-Nem.Semmi sincs rendben.De inkább gyere be.-levettem a cipőmet,majd helyet foglaltunk a kanapén.
-Lou napok óta ismét nem keres.Mióta...mióta...-dadogta.
-Mióta..?-kérdeztem tőle,mert fogalmam sem volt miről beszél.
-Mióta megtudta,hogy terhes vagyok.
-TERHES?!-döbbentem le.
-I..igen,de..Louis nem mondta?
-Nem.Nem mondta..
-De ez így nem működik nem bízik bennem..én tényleg csak Őt szeretem,de Ő ne, bízik bennem.Igazán szükségem lenne rá,de Ő nem keres engem.Ez így milyen kapcsolat?
-És..és a baba? A hasadon alig van változás.
-Tudom...látod ezért is szükségem lenne Louisra.Hogy...támogasson.
-Tudom.Borzasztó érzés lehet neked..Akarod,hogy itt maradjak ma este?
-Komolyan kérded?De..a többiek nem haragudnának?
-Eleanor,a barátnőm vagy.Ez a legkevesebb..
-Köszi,igazán jól esne egy csajos este..
-El,mindjárt jövök,de van egy kis elintézetlen ügyem..nem bánod,ha 20 percre megint eltűnök?
-Nem..nem..de ugye vissza jössz?
-Természetesen..hozok nasikat,meg ilyesmiket.Puszi.-Azzal már rohantam is az utcán.Képes lettem volna Lou nyakát kitekerni...nekem miért nem mondta el?Futottam,hogy minél hamarabb odaérjek.-Nyitottam az ajtót és elkezdtem üvölteni.A tigris előjött belőlem.
-Tomlinson!Most azonnal gyere ide!
-Minden oké?-kérdezte Harryt.
-Ja,tökre úgy festhetek,mintha minden oké lenne.-Nem érdekelt,hogy mindenki ott van,belekezdtem a mondandómba.
-Mégis,hogy a picsába képzelted ezt Louis?Eleanor úgy néz ki,mint egy 40 éves,rohadtul szüksége lenne rád,te meg nem is foglalkozol vele?Mellesleg,miért nem mondtad el,hogy...?-majdnem kicsúszott a számon a többiek előtt,de még időben észbe kaptam,hogy ez a bunkó,nem mondta el nekik.
-Ott bőg a kanapén.Napok óta egyedül van,és sír.Ő neki is ugyanolyan rossz,mint neked,te meg nem bízol benne?Milyen alapon?Mikor tett Ő veled bármi rosszat is? Tudod milyen szar érzés látni neki,hogy vagy ötszázezer csaj akarna a tied lenni,de Ő még is eltűri.Mellesleg..ha Eleanorból azt nézed ki,hogy..
-Daisy,kuss.-állított le Louis.-Csak annyit mondj meg,miért nem mondtad el,hogy..tudod.
-Mert..nem bíztam benned.Hannahban jobban megbízok.
-Jaaaa,értem...azt azért képes voltál elmondani,hogy szakítani akarsz vele..Csodálkozol,hogy nem keres?Te ugyanúgy nem keresed.
-Na,jó most már elég volt..nehogy már te oktass ki,amikor olyan vagy,mint egy napraforgó!Ha éppen összeveszel Zaynnel,nem gond,mész Liamhez,nem igaz?Aztán kibékülsz Zaynnel..vajon mennyi időre? Max 1-2 hétre.Akkor megint mész Liamhez,aki meg beléd van zúgva,te meg csak játszol vele.-Úgy éreztem,mintha most szúrtak volna belém 50 tőrt.Ezt tudtam meg magamról : Önző,kiállhatatlan,okoskodó ribi vagyok.Könnyeimmel küszködtem,de én csak álltam ott,mint egy jéghegy.
-Eddig is tudtam,hogy pocsék barát vagyok,de így még jobb,hogy a képembe mondtad.Kösz.Mellesleg....
Tudod mit? Hagyjuk.Nem magyarázkodom senkinek!Louis,te ugyanúgy magyarázattal tartozol a többieknek...-Azzal fogtam magam és zokogva elrohantam Eleanor házához.

Part 38 // // Can i say goodbye? pt 2

Reggel felkeltem, egyből Zayn szobájához tartottam, amikor eszembe jutott hogy Daisy már nem lakik itt. Visszafordultam. Harry még aludt, és csak most jutott eszembe, miért is aludtam vele. Kicsit rosszul esett hogy Daisy Niall ölében ült. De miért? Az biztos, hogy ma sok dolgom lesz. Lementem a lépcsőn, Liam, Niall és Zayn is lenn volt már, azonban Zaynen kívül mindenki pizsamában volt. Akkor megkérdezte tőlem:

- Na, mikor indulunk? - hangjában azt fedeztem fel, hogy már legszívesebben most indulna, mert nem akarja látni Niallt, hisz tegnap látta azt, amit én. Ugyanazon megyünk most keresztül. Akkor Niallnak is volt egy kérdése:

- Mégis hova mentek? - kérdezte, de nem is nézett fel a könyvről, amit olvasott, legalábbis úgy tett mint aki olvassa.

- Vásárolni. - válaszoltam egyhangúan, mert semmi kedvem nem volt magyarázkodni. Aki magyarázattal tartozik, az Ő. - Na én elmegyek öltözni, nem soká itt vagyok. - mondtam Zaynnek, jelezvén, hogy nem sokára indulhatunk vásárolni. Nem telt bele 10 percbe, és már készen is álltam. Harry felkelt:

- Jó reggelt. Jó hamar sikerült elkészülnöd.

- Te fenn voltál, és nem is szólsz? - majd hozzá vágtam a telefonom, mire felkiáltott:

- Üzeneted jött! - ránézett a képernyőre - Nick. - mondta unottan, erre kikaptam a kezéből a telefont. 

- Majd elolvasom később. - válaszoltam, és lementem a lépcsőn. Liam tapsolt, jelezvén hogy milyen gyors voltam, erre rámosolyogtam, de ő nem tűnt a legboldogabbnak, neki is hiányzik Daisy. Akit még ma nem láttam, az Louis. Rákérdeztem hol van, majd Niall válaszolt: 

- Biztos Eleanornál. Tudod, akik együtt járnak, együtt alszanak. - mielőtt válaszolhattam volna, Zayn szólt, hogy indulhatunk-e, így mentünk. Út közben megkérdeztem hová megyünk, és miért, de nagyot csalódtam: 

- Nem vásárolni megyünk Han, hanem mutatni akarok valamit. - lesokkoltam. - De...

- Bízz bennem, hisz barátok vagyunk. 

- Oké. 

Megérkeztünk a titokzatos helyre. De hisz ez Daisy és az én helyem. Nem értettem.

- Daisy egyszer elhozott ide, de titokban. Nem akarta hogy megtudd, hogy ismerem a helyet. De kérdeznem kell valamit, ami fontos. Tegnap is itt voltatok este?

- Zayn, én...

- Kérlek, mindent elmagyarázok, esküszöm.

- Oké. Igen, itt. Legalábbis Daisy idehívott. De miért annyira fontos ez?

- Mert azt mondta, amikor itt van, mindig rám gondolt. És ez azt jelenti, hogy még szeret engem, érted?

- Hogyne szeretne Zayn? Te vagy az első normális barátja. Tudod, volt neki egy még régebben, de utáltam a srácot, rám akart mászni Dais háta mögött, azonban Daisynek elmondtam, és szakítottak. Az én barátom is ugyanígy tette, csak fordítva.

- Bffek voltak? - nevetett Zayn, erre én is.

- Ja, valami olyasmi. Figyelj, benézhetnénk Daisyékhez, aztán anyuékhoz? Kérlek.

- Legyen, de ne tartson sokáig, kérlek. Tudod, nehéz.

- Oké, nem fog. 

Elindultunk, majd egy kedves kis kék színű házhoz értünk. - Ez gyönyörű! - mondtuk egyszerre. 

Becsengettünk, és Daisy anyukája, Amy nyitott ajtót. - Sziasztok! - mosolygott. Mi visszaköszöntünk. - Daisy alszik. - mondta. Erre sírni kezdtem, majd megkérdezte mi baj. Mondtam semmi, de régen úgy keltettem Daisyt, hogy ráugrottam, amíg fel nem kelt. Ehelyett most csak bementem, és bökdösni kezdtem. Felébredt. Mikor meglátta Zaynt felült. 

- Ő mit keres itt?

- Látni akart téged, D. De lenne egy kérdésünk. Fontos lenne, legalábbis nekem nagyon.

- Persze, mond.

- Tegnap, láttam hogy... hogy... - Zayn látta hogy nem sikerül kimondanom, így kimondta:

- Niall ölében ültél. - Daisy lesütötte a szemét, majd sírva folytatta:

- Én annyira sajnálom, de Niall azt mondta mond valamit, de nem akarta hogy más is meghallja. Azt mondta Zayn téged szeret, mert bókolt.

Zayn és én összenéztünk, majd csodálkozva Daisyra:

- Hogy mi? Nem, ez egyáltalán nem igaz Daisy. Higgy nekem. Zayn annyit mondott, hogy szép szemem van, de én is mondtam az összes fiúnak a házba, és te is. Mindegyiküknek szép a szeme. Nem?

Daisy mosolygott. - De! 

- Figyeljetek, átugrom anyuhoz, addig itt hagylak titeket. Azzal elmentem. Séta közben egy csomó gyönyörű házat láttam, míg egy kis narancssárga ház ajtajára volt kiírva: Sweet&Candy. Megismertem a kis táblát, így becsengettem. 

- Anya!

- Hannah! Hát itt vagy. Miért nem jöttél előbb? 

- Bocsi, akartam, de nem ment. - majd átöleltem és bementem.

- Nézd meg a szobád, tetszeni fog. - rohantam, és egy kék színű, gyönyörű szép szobában találtam magam. Alig tudtam elhinni. Nagyon tetszett ez a londoni stílusú, kis angol szobácska. Majd ismét üzenetet kaptam, ismét Nicktől. Elfelejtettem megnézni az előbb.A következőt írta: "Akkor?" - nem értettem, így elolvastam az előzőt: "Hannah, beszélnem kell veled, fontos, gyere oda, ahol akkor voltunk. Nick". - elköszöntem anyutól, majd oda vetettem az irányt, ahol akkor voltunk mikor elszöktem a saját bulimról. Nick odajött mikor meglátott, majd átölelt. Egy levelet mutatott: Felvették a suliba, ahová nagyon vágyott. Ledermedtem... de hisz mi is ugyanide fogunk járni Márciustól Daisyval. Kicsit csalódott voltam, mert Nicket többet fogom látni, mint Niallt. Louis hívott. Úgy látszik az utóbbi napokban elég fontos személy lettem. Nicknek megmondtam hogy mennem kell. - Majd hívlak! - mondta. Louissal ott találkoztam, ahol tegnap.

- Hannah! Végre itt vagy. Akkor segítesz?!

- Persze, de mégis miben? 

- Követem Eleanort. 

- Mi? Nem, ez nem jó ötlet.

- Miért? Akkor mit csináljak?

- Louis, ha követed, és kiderül hogy nem csal meg, akkor hogy nézel a szemébe? Hogy mondod el neki, hogy nem bíztál benne? Egyszerűen nézd meg a telefonját, és hidd el, ott megtalálod ha valami nem stimmel. De kémkedni nem jó ötlet.

- Annyira igazad van. Daisynak nem mondtad el, ugye? Nem akarom hogy más is tudja, főleg nem azt, hogy kémkedni akartam. 

- De egyszer elkel mondanod hogy Eleanor terhes.

- Igen, de majd ha biztos leszek abban, hogy az enyém.

- Oké, értelek. Figyelj, nem megyünk inkább most haza?! Semmi kedvem itt lenne, inkább beszélnék Niallal.

- Talán úgy jobb, végül is ha Eleanor megcsal, akkor előbb-utóbb kitudódik. 

- Bizony. - a hazafelé vezető úton egy csomó dologról volt szó: Daisy és Zayn, Én és Niall, sőt még Nick is szoba került. 

- Ő csak egy barát. De mondok egy titkot, benned bízom Louis.

- Csak nyugodtan.

- Mielőtt idejöttem, állandóan srácokkal lógtam, egyedül Daisy volt lánybarátom, a többiekkel nem szerettem együtt lógni, míg Daisy épp ellenkezőleg. Persze Ő a legjobb barátom, de Nick is olyan mint régen. Barát, és lelki támasz.

- Ebbe mi a titok?

- Én sem tudom, de Niallnak el kéne mondani, nehogy félreértse. - hazaértünk, de az ajtó előtt Louis azt mondta beszél Niallal. Így is tett, majd Niall odajött hozzám:

- Sajnálom, elszúrtam. Képes vagy így is szeretni? - nem válaszoltam, csak megmutattam a gyűrűmet Niallnak, majd átöleltem. Louis rám kacsintott, majd hálás pillantást vetettem rá.

- Niall, baj ha elrabolom Hant egy percre? - mondta.

- Nem gond haver.

Louissal megbeszéltem hogy beszélek Eleanorral, és kiderítem ha nem stimmel valami. Louis hirtelen azt mondta:

- Tudod, eleinte fura volt megszokni hogy Te és Daisy is itt laktok, de ma már családtagok vagytok. - azzal kiment. Ez nagyon jól esett. Valaki bejött a házba. Na vajon? Daisy és Zayn. Úgy látszik megbeszélték a dolgokat. Daisy csak úgy sugárzott. Felhívtam a szobámba, hogy elmondja mi volt.

- Zayn a legrendesebb srác az életemben. - mondta vidáman. Elkezdtünk Wii-zni, és Niall csatlakozott hozzánk, de a végén csak mi játszottunk, mert Daisyt elhívta Zayn. 

Mikor befejeztük észrevettük hogy Liam és Harry kicsípték magukat:

- Hová-hová?

- Buliba tartunk. Szerintem reggelig ne is várjatok minket. 

- Francba, nem lesz hálótársam. - erre Harry és én is nevettünk, Niall pedig gonosz vigyorral mondta:

- Most már van.

Vajon mit hoz a holnap? Elkel mondanom Niallnak, hogy Daisy, én és Nick egy suliba járunk majd, de képtelen vagyok rá most. Daisy és Zayn miképp békültek ki? Azt elmeséli ő a következő részben. 

Part 37 // // Can i say goodbye?

A telefonom csörögni kezdett, gondoltam megnézem ki is lehet az, de mikor épp érte mentem volna, Zayn rontott be a házba. Nagyon dühösnek látszott, nem értettem miért, biztos rossz volt a film, vagy valami. Erre fölment. Hiányoltam valamit, pontosabban valakit. Hol van Daisy?! Közben teljesen elfelejtettem megnézni ki hívott. Zayn lejött, majd sírva rám borult. Kérdeztem tőle mi baja, de nem válaszolt, csak átölelt. Kicsit zavart a helyzet, de annyira szomorúnak tűnt, hogy hagytam. Niall hazafelé tartott. Belépett a házba, de fel sem tűnt. Zayn azt mondta, még csak most veszi észre milyen szép szemeim vannak, én pedig természetesen megköszöntem, sőt azt mondtam neki is, de az már feltűnt korábban is. Valamit nagyon félreérthetett, mert továbbra is csak bókolt, és idiótán mosolygott rám. Eltelt pár perc, majd érdeklődtem Dais után, de akkor jött Niall. Mérges voltam, hogy pont most kell jönnie, amikor épp megtudhattam volna hol van Daisy. 

- Szia, Niall! - köszöntem neki, erre odajött és megpuszilt. De nem is tudom, nem volt az igazi, vajon mi történhetett? Gondoltam éhes, vagy fáradt. Megfogtam Zayn kezét, majd felhúztam a kanapéról, és odasúgtam neki: - Na, hívd fel. - ő annyit mondott, hogy később, mert most ő sem tudja mit kéne mondania. Majd bementem Niallhoz a konyhába.

- Daisy nem Zaynnel ment moziba?

- De, viszont Zayn egyedül jött haza, és fogalmam sincs mi lehet Daissel. De nekem mennem kell, majd jövök.

- Hová? És ilyenkor?

- Nyugi, bízz bennem! - azzal kimentem az ajtón.

Louissal megbeszéltem kicsit korábban, mielőtt Zayn betoppant, hogy hol tudunk beszélgetni. Louis odajött, majd átölelt, és bevallom nagyon jól esett, mert a fiúk közül Louis volt a legjobb barátom, és érdekelt hogy mi történik vele. Hálás mosolyt vetett rám. Mindent elmondott, mindent. Én mondtam neki, hogy nem akarom őt idegesíteni, de nem ártana utánanézni annak, hogy övé-e a gyerek, és ő is így gondolta. Akkor eszembe jutott megnézni a telefonomat. Egy üzenet érkezett a hangpostámra. Lehallgattam, majd gyorsan megmondtam Louisnak hogy mennem kell, dolgom van. Erre aggódni kezdett azért, hogy ilyen késő este hogy jutok haza, de nem mondtam semmit neki, gondoltam Daisyvel. Siettem, sőt rohantam a mi kis helyünkre. Daisy még ott volt. Gyorsabbra vettem a tempót amikor megláttam Őt. Csak sírt, és sírt. Nem győztem bocsánatot kérni, de beszámoltam arról, hogy mi történt. Na jó, Zaynt nem említettem neki, csak hogy szomorúnak tűnt, de tényleg. Elmondtam hogy Louisnak fuvar kellett haza, így elvittem, bár ez nem volt igaz, hisz most nem is kocsival jöttem. De amit Louissal beszéltem, titok. És amit Zaynnel, az is.  Daisy elmondott mindent, mindent. Nagyon szíven ütött a dolog, rossznak éreztem magam. Ránéztem az ujjamra amin Niall gyűrűje volt. Megérdemlem én ezt? Nem hinném, most nem. És ugye ott van Nick, akiért szintén dobog a szívem. Annyira... normális srác. De rájöttem, hogy neki olyan lány kell, aki csak Őt szereti. Talán Niallnak is, de nem rég 'jegyzett el', és nem mondanám hogy ez nem boldogít. 

- D, én annyira sajnálom, de tényleg. Figyelj, Zayn nem mondta hol vagy, ő maga sem tudta. Haza kell jönnöd velem! 

- Nem megy, érted? Nem megy! Pár napra anyuhoz költözöm, amúgy is letelt az egy hónap amit a srácokkal töltöttünk, nem?

- De hisz ők akarták hogy maradjunk, és anyuéknak sem lesz semmi bajuk, hidd el. És akkor most mi lesz Velem? 

- Most ne csak Magadra gondolj Han! - ezen a mondaton lesokkoltam. - Hannah, nem úgy értettem, de...

- Nyugi, pontosan tudom hogy érted. Niall, Nick. Értem én.

- Nem, nem úgy értettem, esküszöm, de ne hagyj el te is. 

- Nem foglak. - mondtam csendesen. - a végén Daisy csak hazajött velem, összepakolni a cuccait. Niall és Liam volt a nappaliba, majd Niall azt mondta:

- Hú. Daisy, nagyon csinos vagy! - szerencsére nem értettem félre, de amikor Niall Daisyra kacsintott, akkor Ő is csodálkozott, hát még én. Liam beszélni akart vele, de Daisy nem. Zayn lefelé tartott a lépcsőn, majd visszafordult, de utána mentem. Megkérdeztem mi az, de nem mondott semmit, csak megkérdezte holnap elkísérem-e vásárolni, én meg leokéztam. Biztos Daisynak akar venni valamit. Lementem, erre... sokkot kaptam. Daisy Niall ölében ült, Zayn a hátam mögött áll, de sírva szaladtam föl. Majd megkérdezte jól vagyok-e? De a válaszom nem volt. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt amiatt, hogy Zaynnel megyek vásárolni, de már nincs, ezek után nincs. De Niallnak van menyasszonya, én. Még is mi folyik itt? Mi van itt ma? Liam jött föl, neki sem tetszett az egész. Harry már aludt, így gondoltam mellé fekszek, hisz ő az eredeti szobatársam. Szóltam Niallnak, -miután Daisy egy szó nélkül elment,- hogy Harryvel alszom, de nem szólt semmit, így bementem. Ezt nem hiszem el! Harry megint átölelt, úgy aludtunk el. Remélem ez csak egy rémálom, és sikerül felébrednem. Holnap megkeresem Nicket, lehet hogy volt itt, csak nem talált meg.

A következő részben: Zayn és Hannah vásárolni mennek, Hannah benéz Daisyhoz, és az anyukájához, felkeresi Nicket, Daisy és Zayn megbeszéli a dolgokat, Louis megpróbál Eleanor után kémkedni, Niall és Hannah között forrósodik majd a levegő, Harry és Liam pedig buliba megy.

36.rész ~ Love is a murder

Semmi kedvem nem volt moziba menni Vele,de Hannah csak erősködött,hogy kettesben menjek Zaynnel,így nem tehettem mást.Igazából mindig is imádtam vele lenni,de most furdalt a lelkiismeret,és azt éreztem,hogy csak játszadozom vele,pedig én tényleg teljes szívemből szeretem Őt,Liam mégis kételyeket kelt bennem.Nem tudom mit tegyek,de az agyam mindig csak kattog,és várom,hogy mikor készül felrobbanni.Szívesen beszélgettem volna Hannahval,jól esett volna egy kis csajos beszélgetés,de ez ma nem jött össze.Beültünk az autóba és száguldottunk a pláza felé.Útközben végig az eget bámultam,és bármelyik pillanatban eső volt várható,a szürke eget elnézve.
-Hahó,Dais,itt vagyunk.-zökkentett ki Zayn.
-Ja,oké,persze,menjünk..-böktem ki,mint egy idióta.Nem bírtam,hogy Ő folyton olyan udvarias volt velem,én pedig csak kihasználom,de erőt vettem magamon,és megszorítottam a kezét.Ujjaival átkulcsolta az enyéimet,és úgy barangoltunk a plázában az immáron megvett jegyekkel.
-Gyere,üljünk be a kávézóba.-tanácsolta és a kávézó felé vettük az irányt.Megtaláltuk a tökéletes helyet,vagy mégsem annyira tökéletes.Két lány visítva odajött.

-Úristeeeeen,Zayn?!Úristen.Úristen,ezt nem hiszem el.-a két lány már bőgtek örömükben és meg kell,hogy mondjam,nagyon vicces látványt nyújtottak,ahogy szinte már bőgtek.

-Hé,lányok,nyugi,Oké?Mindkettőtök kap képet,aláírást meg mindent,csak utána hadd töltsek el,egy nyugalmas délutánt.

-Jó,jó,jó persze.-zengték és már elő is vették a telefonjaikat.Mindezt én szép csendben végig néztem,és jó volt látni,ahogy a két lány repdestek a boldogságtól.
-Amúgy...ő...a barátnőd?-kérdezte az egyik kissé szomorú hangon.
-Igen,a barátnőm.-az agytekervényeim ezt sugallták:"Hmmm,szép kis barátnő,csalódást okoz a barátjának és másokkal csókolózik." Na,jó,nem csókolóztam Liammel,csak majdnem...
-Nézzétek,nyilván most a pokolra kívántok,hogy elvettem több millió lány férjjelöltjét de...

-Ellenkezőleg.Na,jó,nem mondjuk,hogy nem irigykedünk,de nagyon aranyosak vagytok együtt,és Zayn szép lányt választott.-Aha,szépet,gondoltam magamban...
-És..ne aggódjatok,nem kürtöljük szét,hogy hol vagytok.-Azzal a két lány vidáman tovább battyogott.
-Zayn..szerintem én rossz ember vagyok.
-Már miért lennél az,Kicsim? 

-Mert..mert..-könnyek lepték el a szemeimet,és már alig tudtam visszatartani a sírást.-Dühös lennél egy lányra, aki majdnem csókolózott egy fiúval?Mellesleg,ha van barátja a lánynak...
-Ezen még nem is gondolkoztam,de...miért kérdezed?Ne..ugye,nem?
-De..és hidd el szörnyen sajnálom..én nem akartam!
-Ha nem akartad volna,nem történt volna meg!
-De nem történt semmi.Én nem..
-Nem érdekel Daisy.Menj el.
-Jó,ha nem hallgatsz végig,hát legyen.Úgy látszik nincs rám szükséged.
-Igen,egyáltalán nincs rád szükségem!-jelentette ki egy szemrebbenés nélkül,nekem pedig darabokra esett a szívem.Úgy éreztem magam,mintha egy kést döftek volna a szívembe,vagy megfosztottak volna az élettől.Nem bírtam tovább,zokogva válaszoltam neki.
-Rendben..megnyugodhatsz,átmegyek anyámhoz,mi pedig remélhetőleg nem találkozunk,hisz ezt szeretnéd.
-Várj,ki volt az a fiú?
-Nem azt mondtad,hogy nem érdekel se az indokom és én sem érdekellek?Akkor erre miért válaszolnék?Tudod..nagyon bánt ami történt,de az,hogy meg sem hallgatsz még jobban bánt.És amit mondtál...-nem folytatva a mondatomat zokogva kirohantam a plázából,és futottam előre,minél messzebb innen.Könnyeim mindent elárasztottak,de szükségem volt valakire,így elő vettem a telefonomat és megcsörgettem az én lelki támaszomat.
-Ha..Hannah.K..ké..éérlek gyere a..t..itkos helyünkre el..Könyörgöm.Sz..sz..ükségem van most rád.N..n..agyon.Itt v..árlak.S..siess.-bőgtem a telefonon keresztül és reménykedtem,hogy Hannah repül hozzám.