32.rész

Szörnyen aggódtam Hannahért,így utána rohantam.Futottam,futottam,de sehol nem találtam,így már kész voltam arra,hogy inkább feladom,és hazamegyek,amikor megláttam két alakot sétálni,és a holdfényben Han alakja rajzolódott ki.Nem tudtam mit csináljak,hogy odamenjek hozzájuk,vagy sem,így csak odakiáltottam neki.Nickben kellemesen csalódtam,és meg kell,hogy mondjam,egész szimpatikus lett.Láttam rajta,hogy amikor Hannahval van boldog,és amikor Niallal van Han,akkor csalódott.Ismertem az érzést...Nick úgy érezhette magát,mint akiben tőrt forgatnak.Tényleg nagyon hálás voltam neki,amiért hazahozta Hannaht,és megmondtam neki,hogy amikor jön látogatóban elküldöm a többieket.Szemeiben láttam a boldogságot,a ragyogást.Mégis csak rendes ez a fiú..
Sehogy sem tudtam aludni.Akárhogy fúrtam a fejemet Zayn mellkasába,mely békésen mozgott fel,és le,nem bírtam aludni.Hiába szippantottam magamba férfias illatát,ez sem segített,így inkább lementem a nappaliba,és elkezdtem olvasni.Pár perccel később egy hangra lettem figyelmes,mely sikeresen megzavarta olvasásomat.Liam volt az.Igazán nem akartam most vele társalogni,de leült mellém a kanapéra.10 percig kínos csend terjedt el a házban,melyet én törtem meg.
-Nagyon aranyos volt az a lány a bulin..-mondtam,és igyekeztem egy kedves mosolyt felvenni.
-Milyen lány?
-Akivel beszélgettél a kanapén.
-Jaj...ööö..
-Nem viccelek,tényleg aranyos,szimpatikusnak tűnik.Látszik rajta,hogy nagyon megkedvelt.-mondtam barátságosan.
-Lucy a neve,tényleg aranyos.-De..írtam neked egy verset.-leblokkoltam.Miért csinálja ezt velem?Miért próbálja ennyire belopni magát a szívembe?Én..én nem akarok többet érezni iránta..de lehet,hogy sikerült.
-Kérlek,Liam ne csináld.
-Mit?
-Túlzottan próbálod belopni magadat a szívembe.Ne nehezísd meg a dolgom.Nem..nem akarom,hogy csalódást okozzak Zaynnek,nem akarom,hogy elveszítsem.-már a könnyeimmel küszködtem,és nem bírtam tovább.A könnyeim csak úgy kitörtek belőlem,mint amikor a víz lerombolja a gátat.Itt hagytam Liamet és felrohantam.Legszívesebben Hannah mellé feküdtem volna,de tudtam,hogy neki is van elég problémája,így remegő kezemet visszahúztam,ami éppen a kilincs felé tartott.Egyszerűen csak levetettem magam a földre,és fejemet az ajtónak támasztva sírtam,mint egy óvodás.Rossz ember vagyok...