2.rész - Irány Anglia! (remélve)

Sziasztok, Hannah vagyok. Daisy barátnőm már írt rólam, és pár közös emlékről. Ezt szeretném folytatni. Nos Daisy ott tartott hogy egy csomó videóüzenetet küldtünk a One Directionnak, de nem hittük hogy egyszer válaszolnak is majd rá, pedig így volt. Két jegyet küldtek, és egy hónapra felajánlották hogy velük lakhatunk, ha szeretnénk, mi meg persze hogy akartuk. Már csak Anyuék voltak hátra, legfőképp Daisy anyukája Amy. Nos, nagy nehezen odatoppantunk elé, és belekezdtünk. - Ö, anyu, te mit szólnál ha kapnál valami munkát Londonban? Mármint, szerintem jó meg.. izé, na érted. - Hát ilyen butaságot, de egyébként megfontolnám. Daisy és én se szóltunk, csak rohantunk hogy megmutassuk a videót Amynek. Eszem ágába se lett volna, de nagyon izgatott voltam, és Daisy is. Amynek elállt a lélegzete. - Szó se lehet róla, ez badarság. Mármint ők is csak tinisrácok, csak nem fogunk Hannah anyukájával elengedni titeket! Igaz ám, csak hogy Hannah anyukája épp nem volt a környéken, egy beteg rokonnál volt még legalább pár hónapig, nem rég indult. - De anya, ha kapsz állást, akkor minden klappol, nem? - Ha kapok Daisy, akkor meglátom. Daisy csodálkozott hogy anyukája nem annyira ellenkezik mint a képzeletében. Erre kiszúrtam valamit az újságban.- Nézd Amy! London területén épp ápolónőt keresnek fél évre! Nem hittünk a szemünknek, még Amy sem, hogy ilyen történetszerűen összejöttek a dolgok, de igaz volt. - Na lányok, a fizetés nem rossz. Még alszok rá egy napot.

Persze mondanom se kell, hogy én és Daisy egész éjjel fenn voltunk, ám a választ csak a következő részben áruljuk el.