23.rész - No more You and I?

Az oké,hogy mi örömmel írunk,de azért valami visszajelzés is érhetne minket,hogy tudjuk tetszik-e nektek.
Nem akartam erről a Harry ügyről beszélni,mert nem történt semmi.Sokkal inkább érdekelt az,hogy mit vegyek Han szülinapjára.Zaynt akartam elhívni,de közölte,hogy a fiúkkal megy edzeni,Liamnek viszont nincs kedve jönni,úgyhogy menjek vele.Remek.Fenomenális.Pont vele...de azért mondtam,hogy rendben.Felöltöztem és indultunk.Beültünk a kocsiba és száguldottunk a Pláza felé.
-Irány a Starbucks,mindjárt kiszáradok!-mondta.Azzal bementünk.Már épp szürcsöltem volna a tejeskávémat,amikor sikeresen meglökött és rám borult a kávé.
-Óóó,bocsi véletlen volt.Veszek neked egy felsőt!

-Liam,én is tudok venni.Van pénzem.
-De...akkor legalább a pulcsimat hadd adjam oda.-Ellenkezni próbáltam,de ő már rég a kezembe nyomta kék Jack Wills-es pulcsiját.Udvariatlanság lett volna elutasítanom,így felvettem.Az illatába egészen belebódultam.Férfias mégis megnyugtató volt.Még jó ideig szagolgattam amikor megláttam valamit a kirakatban.
-Ezt imádná Hannah!-Liam csak kedvetlenül bólogatott.
-És ez?Ez is istenien állna neki!-kezdtem unni,hogy mindenre csak bólogat,de abban a szentpillanatban megláttam a tökéletes ajándékot.De,hogy mi az,azt majd Hannah elmeséli.Liamen látszott,hogy hidegen hagyja a dolog,mert a padon ücsörgött.
-Hé,mi a baj?-ültem oda mellé.
-Semmi...csak..
-Csak?
-Részeg voltam.Nekem nem kell Amber én mást szeretek.
-De jó,találtál valakit?
Ajkai megremegtek és egy könnycsepp folyt le arcán.
-Szeretlek..-mondta szipogva.
Miért kell bonyolódnia az életemnek?Miért?
-Liam saj...-de még a mondatomat sem tudtam befejezni,mert olyat láttam meg,amit nem kellett volna.Hazudott nekem.Nem edzeni ment.Zayn és a lány szorosan karoltak egymásba én pedig darabokra törtem.Liam próbált elvinni,de hiába.Nem akartam beszélni.Senkivel.Elkezdtem kifelé rohanni.Rohantam,hogy Liam ne érjen utol.Nem tudom,hogy hova tartottam,csak azt tudtam,hogy minél messzebb akarok kerülni Tőle.Egy parkban találtam magam.Leültem a zsenge fűre és a kezembe temettem az arcomat.Telefon csörgés szakította félbe az önsajnálatomat.Liam.Már húztam volna a zöld gombot jobbra,de inkább elutasítottam.Nem akartam beszélni.Eltelt egy óra az incidens óta és már vagy 67 nem fogadott hívásom volt.Többnyire Liam,Louis és Hannah hívott.Kicsit még ültem a fűben és zokogtam,de mivel sötétedett hazafelé tartottam.Benyitottam az ajtón,ahol Hannah Niall ölében ült.Ettől megint elkezdtem sírni mert eszembe jutott Ő.
Zokogva rohantam fel a szobámba.Leültem a földre és a maratoni sírás elindult.Liam pulcsiját csakúgy vízesés ként árasztották el a könnyeim..