2012. január 24., kedd
2012. január 22., vasárnap
26. rész - Happiness
Mi Niallal elhúztunk az este, bulizni. Mostanában sokat megyünk, amit nagyon élvezek, bár Niall kevésbé. Nem az zavarja hogy őt körbe rohanják a csajok, hanem az, hogy engem a srácok. Félrehívott amikor épp egy 20 év körüli sráccal táncoltam.
- Hé... túl idős hozzád, tudod mit akar...
- Niall, te vagy a barátom, és szeretlek, tudod. Nem kell minden pasira rossz szemmel nézned, akikkel egyszer találkozom az életben.
- Te nem szoktál féltékeny lenni? Mármint a sok rajongóm, néha engem is zavar. Téged?
- Egyáltalán nem! De komolyan. Sose voltam féltékeny, mert megbízok benned, és tudom hogy a rajongók azok csak rajongók maradnak. De most már mehetünk táncolni? Niall bólintott. Épp odaakart hívni magához táncolni, de az előbbi táncpartnerem odajött. Egész szimpatikusnak tűnt, de úgyis csak ma látom, így Niallnak nem kell aggódnia. Akkor megcsörrent "Nick" telefonja. El kellett mennie, de odaadta a számát. Vajon Niall észrevette? Odamentem Niallhoz. Szegény szomorú volt, ezért kértem egy pörgős zenét, és szó szerint behúztam a parkettre táncolni. Táncoltunk egy darabig, majd Dais hívott hogy menjünk haza, híre van. Hazamentünk. Zayn a nyakamba ugrott, míg Daisy a Nialléba. Nem fordítva kellett volna? Niallal röhögtünk, de ők csak hebegtek hogy kibékültek, és Dais azt mondta hogy marad még, esze ágában sincs haza menni. Nekem sincs, de Daisynak ezt velem kellene megbeszélnie. Mindegy, nem tudtam rá haragudni, mert nagyon boldognak tűnt. De odasúgta: Anyuék? Én visszasúgtam: Bízd csak rám! És ezzel kacsintottam. Harry hullarészegen jött haza, Louissal. Alig bírtak menni, így Daisyval felkísértük őket. Akkor Harry azt mondta "Szeretlek"! Már megint? Azt hittem megbeszéltük, de mindegy, részeg volt. Daisy mutatta a nyakláncot, én pedig a karkötőt amit kaptam. Boldogok voltunk, amikor is hív egy szám: Unknown. Felveszem.
- Hannah? Nick vagyok. Hogy mi? Honnan tudta a telószámom? És eszembe jutott... megcsörgettem őt véletlen, amikor elakartam menteni a számát, de eszem ágába se volt hívni. Dais kérdő pillantást vetett rám, ki az a Nick. Elmondtam neki mindent. Vajon Nickkel hogy lesz? Niall megtudja? De hisz nem történt semmi.
- Hé... túl idős hozzád, tudod mit akar...
- Niall, te vagy a barátom, és szeretlek, tudod. Nem kell minden pasira rossz szemmel nézned, akikkel egyszer találkozom az életben.
- Te nem szoktál féltékeny lenni? Mármint a sok rajongóm, néha engem is zavar. Téged?
- Egyáltalán nem! De komolyan. Sose voltam féltékeny, mert megbízok benned, és tudom hogy a rajongók azok csak rajongók maradnak. De most már mehetünk táncolni? Niall bólintott. Épp odaakart hívni magához táncolni, de az előbbi táncpartnerem odajött. Egész szimpatikusnak tűnt, de úgyis csak ma látom, így Niallnak nem kell aggódnia. Akkor megcsörrent "Nick" telefonja. El kellett mennie, de odaadta a számát. Vajon Niall észrevette? Odamentem Niallhoz. Szegény szomorú volt, ezért kértem egy pörgős zenét, és szó szerint behúztam a parkettre táncolni. Táncoltunk egy darabig, majd Dais hívott hogy menjünk haza, híre van. Hazamentünk. Zayn a nyakamba ugrott, míg Daisy a Nialléba. Nem fordítva kellett volna? Niallal röhögtünk, de ők csak hebegtek hogy kibékültek, és Dais azt mondta hogy marad még, esze ágában sincs haza menni. Nekem sincs, de Daisynak ezt velem kellene megbeszélnie. Mindegy, nem tudtam rá haragudni, mert nagyon boldognak tűnt. De odasúgta: Anyuék? Én visszasúgtam: Bízd csak rám! És ezzel kacsintottam. Harry hullarészegen jött haza, Louissal. Alig bírtak menni, így Daisyval felkísértük őket. Akkor Harry azt mondta "Szeretlek"! Már megint? Azt hittem megbeszéltük, de mindegy, részeg volt. Daisy mutatta a nyakláncot, én pedig a karkötőt amit kaptam. Boldogok voltunk, amikor is hív egy szám: Unknown. Felveszem.
- Hannah? Nick vagyok. Hogy mi? Honnan tudta a telószámom? És eszembe jutott... megcsörgettem őt véletlen, amikor elakartam menteni a számát, de eszem ágába se volt hívni. Dais kérdő pillantást vetett rám, ki az a Nick. Elmondtam neki mindent. Vajon Nickkel hogy lesz? Niall megtudja? De hisz nem történt semmi.
25. - I Still Love You
Menj el,légyszíves-zokogtam.Nagy sóhajt majd távozó lépteket hallottam.Egyedül akartam szenvedni és nézni,ahogy a könnyeim végig folynak az arcomon.Egy forró fürdőre volt szükségem.Megnyitottam a vizet és a tusból a lehető legforróbb víz jött ki.Szinte már égette a bőrömet,de jól esett.Magas volt a páratartalomszint és a többire már nem is emlékszem,csak arra,hogy két kéz csapkodja finoman az arcom és pár alak körülöttem áll.
-Halooo,Dais jól vagy?-kérdezte aggódva Hannah.
-Miért ne lennék jól?-kérdeztem.
-Hát talán mert elájultál és Hannah szedett ki a fürdőből? -mondta Louis.
Az összes arcot láttam,kivéve az Övét.
-Jól vagyok...
-Halooo,Dais jól vagy?-kérdezte aggódva Hannah.
-Miért ne lennék jól?-kérdeztem.
-Hát talán mert elájultál és Hannah szedett ki a fürdőből? -mondta Louis.
Az összes arcot láttam,kivéve az Övét.
-Jól vagyok...
-Biztos?-kérdezte aggódva Liam.
-Igen..
-Azért..valamit kéne csinálnunk,mert több,mint egy óráig voltál a fürdőben.-mondta Liam.-és nagyon jól esett,hogy így aggódnak értem.
-Menjünk a nappaliba filmet nézni.-mondtam.-mindenki elkerekedett szemekkel nézett rám,mintha valami szellemet láttak volna.
Lementünk a nappaliba és leültem Hannah és Liam közé.A többieknek látszólag tetszett a film,de én félóráig tűrtem ezt a csöpögős romantikus filmet,mert nem éppen voltam olyan hangulatomban.
-Felmegyek a szobámba..Sziasztok.-mondtam azzal távoztam.
Ledőltem az ágyra és gondolkoztam.Hiányzott.Hiányzott a mosolya,a nevetése,az ölelése a csókjai.Hiányzott minden porcikája.Álomba merültem és arra ébredtem,hogy valakinek a keze a combomon van.Liam feküdt mellettem elég félreérthetően.Kipattantam az ágyból és leszáguldottam a lépcsőn.Senki nem volt ott.Elmentek.Hirtelen neszt hallottam a fürdőszobából.Nem tudtam ki volt az,így fogtam egy serpenyőt a kezembe és pipiskedve elindultam az ajtó felé.Remegett a kezem,nem volt még betörővel dolgom.Már legyintettem volna amikor megláttam Zaynt.
-Igen..
-Azért..valamit kéne csinálnunk,mert több,mint egy óráig voltál a fürdőben.-mondta Liam.-és nagyon jól esett,hogy így aggódnak értem.
-Menjünk a nappaliba filmet nézni.-mondtam.-mindenki elkerekedett szemekkel nézett rám,mintha valami szellemet láttak volna.
Lementünk a nappaliba és leültem Hannah és Liam közé.A többieknek látszólag tetszett a film,de én félóráig tűrtem ezt a csöpögős romantikus filmet,mert nem éppen voltam olyan hangulatomban.
-Felmegyek a szobámba..Sziasztok.-mondtam azzal távoztam.
Ledőltem az ágyra és gondolkoztam.Hiányzott.Hiányzott a mosolya,a nevetése,az ölelése a csókjai.Hiányzott minden porcikája.Álomba merültem és arra ébredtem,hogy valakinek a keze a combomon van.Liam feküdt mellettem elég félreérthetően.Kipattantam az ágyból és leszáguldottam a lépcsőn.Senki nem volt ott.Elmentek.Hirtelen neszt hallottam a fürdőszobából.Nem tudtam ki volt az,így fogtam egy serpenyőt a kezembe és pipiskedve elindultam az ajtó felé.Remegett a kezem,nem volt még betörővel dolgom.Már legyintettem volna amikor megláttam Zaynt.
-Úristen,te vagy az?N..ne haragudj.-hebegtem.
-Semmi gond,de miért is akartál leütni?
-Azt hittem betörő van a házban,mert a többiek látszólag elmentek és gondoltam,hogy te is elmentél valakivel..
-Üljünk le a kanapéra,beszélnünk kell.Hazudtam.Tényleg nem voltam kondizni.Azért mentem a Plázába,hogy neked vegyek ajándékot.A lány pedig..esküszöm csak rám mászott ,nem is ismerem.Esküszöm.
-Üljünk le a kanapéra,beszélnünk kell.Hazudtam.Tényleg nem voltam kondizni.Azért mentem a Plázába,hogy neked vegyek ajándékot.A lány pedig..esküszöm csak rám mászott ,nem is ismerem.Esküszöm.
Mekkora hülye vagyok,hihetetlen.Hirtelen előtört belőlem egy könnycsepp.
-Hé,mi a baj?-ölelt át.
-Olyan hülye vagyok.Nem hallgattalak végig,csak a szememnek hittem.Ne haragudj.-szipogtam.-Nagyon hiányoztál.-tettem hozzá alig hallhatóan,de elég hangos volt ahhoz,hogy ő hallja.
-Szeretnék neked valamit adni!-azzal elő vett egy dobozkát és felnyitotta.Egy gyönyörű nyaklánc volt benne,'Love You Forever' gravírozással.Meseszép volt.
Odahajoltam hozzá,hogy nyomjak egy puszit a szájára,de a pusziból heves csók lett.Beletúrtam a hajába majd átkulcsoltam a nyakát.Hihetetlen,hogy mennyire hiányzott az érintése,a csókja.És most újra az enyém.Csak az enyém.
-Hé,mi a baj?-ölelt át.
-Olyan hülye vagyok.Nem hallgattalak végig,csak a szememnek hittem.Ne haragudj.-szipogtam.-Nagyon hiányoztál.-tettem hozzá alig hallhatóan,de elég hangos volt ahhoz,hogy ő hallja.
-Szeretnék neked valamit adni!-azzal elő vett egy dobozkát és felnyitotta.Egy gyönyörű nyaklánc volt benne,'Love You Forever' gravírozással.Meseszép volt.
Odahajoltam hozzá,hogy nyomjak egy puszit a szájára,de a pusziból heves csók lett.Beletúrtam a hajába majd átkulcsoltam a nyakát.Hihetetlen,hogy mennyire hiányzott az érintése,a csókja.És most újra az enyém.Csak az enyém.
2012. január 21., szombat
24. - rész: Say the truth...plz
Dais épp az imént rontott be a házba, zokogva. Aggódom érte. Nem tudom mi van vele, olyan boldogan ment el, most meg. De hol is volt? És kivel? Mi történt?
- Hallod szivi, én fölmegyek, megnézem mi baja Daisnek.
- Pont most?
- Öt perc, és itt vagyok. Niall csak mosolygott, és bólintott egyet.
Kopogtam, de semmi válasz. Benyitottam, Dais sírt, és nem állt le.
- Nem szeret! Megcsalt...
- Mi? Kicsoda? Daisy, mi történt? Hol voltál, és kivel? - talán sok kérdés így egyszerre, de tényleg érdekelt.
- Liammal mentem ajándékot venni neked, amikor Zayn egy csajjal az oldalán sétálgatott, és azt mondta edzése van. Vele akartam elmenni, de senki nem ért rá, csak Liam.
Nem tudtam megszólalni, csak átöleltem. Tudtam mit érez, én is így voltam Amberrel, de annak vége. Legalábbis remélem. Lementem a lépcsőn.
- Na? Mi baja? Elmondtam Niallnak mindent, mivel benne megbízom, és tudom hogy nem adja tovább senkinek. Niall dühös volt, hogy pont a szülinapunk előtt csinálja ezt Zayn, meg úgy amúgy is.
- Tudom, nem jó alkalom, de van itt valami, ami nem várhat holnapig. Azzal egy gyönyörű szép fehér-arany karkötőt tett a kezemre, amibe bele volt vésve: Love you. - N. Ilyen gyönyörű ajándékot sose kaptam még. Átöleltem, és megcsókoltam.
- Köszönöm..., sose kaptam még ennél fontosabb embertől, ilyen szép ajándékot. Azzal Niall átölelt, ám Liam épp bejött az ajtón, és Daisy irányába ment.
- Szia!
- Szia, Liam. Miért jöttél utánam?
- Én is láttam őket, emlékszel? És igen, szeretlek! Nem félek kimondani. Ezzel majdnem megcsókolták egymást, de Daisy leállt. Nem tudta megtenni, annak ellenére sem, amit látott.
Lejött hozzám és Niallhoz. Zayn nem sokkal utána sétált be a házba... egyedül. Megakarta puszilni Daist, de ő nem engedte. Daisból kitört a sok vegyes érzelem, sírt, és elkezdte ordítani:
- Láttalak... vele... oké? Ne tagadd! Láttam hogy nem edzeni mentél, oké? Akkor miért nem szakítasz velem, úgy könnyebb lett volna.
Ezzel felrohant. Zayn utána ment volna, de Liam nem engedte. Ajajj! Zayn megütötte Liamot, majd felszaladt. Szerencsére Liamnak se baja, de akkor is! Újra megtörtént a verekedős eset, egy csajért.
- Daisy, nyisd ki... ő csak egy csaj.. rám mászott ... érted? Csak egy rajongó!
- Én is az voltam, emlékszel?
Ezzel nagy csönd... hogy mi is történt ezek után, azt csak Daisy meg Zayn tudja.
- Hallod szivi, én fölmegyek, megnézem mi baja Daisnek.
- Pont most?
- Öt perc, és itt vagyok. Niall csak mosolygott, és bólintott egyet.
Kopogtam, de semmi válasz. Benyitottam, Dais sírt, és nem állt le.
- Nem szeret! Megcsalt...
- Mi? Kicsoda? Daisy, mi történt? Hol voltál, és kivel? - talán sok kérdés így egyszerre, de tényleg érdekelt.
- Liammal mentem ajándékot venni neked, amikor Zayn egy csajjal az oldalán sétálgatott, és azt mondta edzése van. Vele akartam elmenni, de senki nem ért rá, csak Liam.
Nem tudtam megszólalni, csak átöleltem. Tudtam mit érez, én is így voltam Amberrel, de annak vége. Legalábbis remélem. Lementem a lépcsőn.
- Na? Mi baja? Elmondtam Niallnak mindent, mivel benne megbízom, és tudom hogy nem adja tovább senkinek. Niall dühös volt, hogy pont a szülinapunk előtt csinálja ezt Zayn, meg úgy amúgy is.
- Tudom, nem jó alkalom, de van itt valami, ami nem várhat holnapig. Azzal egy gyönyörű szép fehér-arany karkötőt tett a kezemre, amibe bele volt vésve: Love you. - N. Ilyen gyönyörű ajándékot sose kaptam még. Átöleltem, és megcsókoltam.
- Köszönöm..., sose kaptam még ennél fontosabb embertől, ilyen szép ajándékot. Azzal Niall átölelt, ám Liam épp bejött az ajtón, és Daisy irányába ment.
- Szia!
- Szia, Liam. Miért jöttél utánam?
- Én is láttam őket, emlékszel? És igen, szeretlek! Nem félek kimondani. Ezzel majdnem megcsókolták egymást, de Daisy leállt. Nem tudta megtenni, annak ellenére sem, amit látott.
Lejött hozzám és Niallhoz. Zayn nem sokkal utána sétált be a házba... egyedül. Megakarta puszilni Daist, de ő nem engedte. Daisból kitört a sok vegyes érzelem, sírt, és elkezdte ordítani:
- Láttalak... vele... oké? Ne tagadd! Láttam hogy nem edzeni mentél, oké? Akkor miért nem szakítasz velem, úgy könnyebb lett volna.
Ezzel felrohant. Zayn utána ment volna, de Liam nem engedte. Ajajj! Zayn megütötte Liamot, majd felszaladt. Szerencsére Liamnak se baja, de akkor is! Újra megtörtént a verekedős eset, egy csajért.
- Daisy, nyisd ki... ő csak egy csaj.. rám mászott ... érted? Csak egy rajongó!
- Én is az voltam, emlékszel?
Ezzel nagy csönd... hogy mi is történt ezek után, azt csak Daisy meg Zayn tudja.
23.rész - No more You and I?
Az oké,hogy mi örömmel írunk,de azért valami visszajelzés is érhetne minket,hogy tudjuk tetszik-e nektek.
Nem akartam erről a Harry ügyről beszélni,mert nem történt semmi.Sokkal inkább érdekelt az,hogy mit vegyek Han szülinapjára.Zaynt akartam elhívni,de közölte,hogy a fiúkkal megy edzeni,Liamnek viszont nincs kedve jönni,úgyhogy menjek vele.Remek.Fenomenális.Pont vele...de azért mondtam,hogy rendben.Felöltöztem és indultunk.Beültünk a kocsiba és száguldottunk a Pláza felé.
-Irány a Starbucks,mindjárt kiszáradok!-mondta.Azzal bementünk.Már épp szürcsöltem volna a tejeskávémat,amikor sikeresen meglökött és rám borult a kávé.
-Óóó,bocsi véletlen volt.Veszek neked egy felsőt!
Nem akartam erről a Harry ügyről beszélni,mert nem történt semmi.Sokkal inkább érdekelt az,hogy mit vegyek Han szülinapjára.Zaynt akartam elhívni,de közölte,hogy a fiúkkal megy edzeni,Liamnek viszont nincs kedve jönni,úgyhogy menjek vele.Remek.Fenomenális.Pont vele...de azért mondtam,hogy rendben.Felöltöztem és indultunk.Beültünk a kocsiba és száguldottunk a Pláza felé.
-Irány a Starbucks,mindjárt kiszáradok!-mondta.Azzal bementünk.Már épp szürcsöltem volna a tejeskávémat,amikor sikeresen meglökött és rám borult a kávé.
-Óóó,bocsi véletlen volt.Veszek neked egy felsőt!
-Liam,én is tudok venni.Van pénzem.
-De...akkor legalább a pulcsimat hadd adjam oda.-Ellenkezni próbáltam,de ő már rég a kezembe nyomta kék Jack Wills-es pulcsiját.Udvariatlanság lett volna elutasítanom,így felvettem.Az illatába egészen belebódultam.Férfias mégis megnyugtató volt.Még jó ideig szagolgattam amikor megláttam valamit a kirakatban.
-Ezt imádná Hannah!-Liam csak kedvetlenül bólogatott.
-És ez?Ez is istenien állna neki!-kezdtem unni,hogy mindenre csak bólogat,de abban a szentpillanatban megláttam a tökéletes ajándékot.De,hogy mi az,azt majd Hannah elmeséli.Liamen látszott,hogy hidegen hagyja a dolog,mert a padon ücsörgött.
-Hé,mi a baj?-ültem oda mellé.
-Semmi...csak..
-Csak?
-Részeg voltam.Nekem nem kell Amber én mást szeretek.
-De jó,találtál valakit?
Ajkai megremegtek és egy könnycsepp folyt le arcán.
-Szeretlek..-mondta szipogva.
Miért kell bonyolódnia az életemnek?Miért?
-Liam saj...-de még a mondatomat sem tudtam befejezni,mert olyat láttam meg,amit nem kellett volna.Hazudott nekem.Nem edzeni ment.Zayn és a lány szorosan karoltak egymásba én pedig darabokra törtem.Liam próbált elvinni,de hiába.Nem akartam beszélni.Senkivel.Elkezdtem kifelé rohanni.Rohantam,hogy Liam ne érjen utol.Nem tudom,hogy hova tartottam,csak azt tudtam,hogy minél messzebb akarok kerülni Tőle.Egy parkban találtam magam.Leültem a zsenge fűre és a kezembe temettem az arcomat.Telefon csörgés szakította félbe az önsajnálatomat.Liam.Már húztam volna a zöld gombot jobbra,de inkább elutasítottam.Nem akartam beszélni.Eltelt egy óra az incidens óta és már vagy 67 nem fogadott hívásom volt.Többnyire Liam,Louis és Hannah hívott.Kicsit még ültem a fűben és zokogtam,de mivel sötétedett hazafelé tartottam.Benyitottam az ajtón,ahol Hannah Niall ölében ült.Ettől megint elkezdtem sírni mert eszembe jutott Ő.
Zokogva rohantam fel a szobámba.Leültem a földre és a maratoni sírás elindult.Liam pulcsiját csakúgy vízesés ként árasztották el a könnyeim..
-De...akkor legalább a pulcsimat hadd adjam oda.-Ellenkezni próbáltam,de ő már rég a kezembe nyomta kék Jack Wills-es pulcsiját.Udvariatlanság lett volna elutasítanom,így felvettem.Az illatába egészen belebódultam.Férfias mégis megnyugtató volt.Még jó ideig szagolgattam amikor megláttam valamit a kirakatban.
-Ezt imádná Hannah!-Liam csak kedvetlenül bólogatott.
-És ez?Ez is istenien állna neki!-kezdtem unni,hogy mindenre csak bólogat,de abban a szentpillanatban megláttam a tökéletes ajándékot.De,hogy mi az,azt majd Hannah elmeséli.Liamen látszott,hogy hidegen hagyja a dolog,mert a padon ücsörgött.
-Hé,mi a baj?-ültem oda mellé.
-Semmi...csak..
-Csak?
-Részeg voltam.Nekem nem kell Amber én mást szeretek.
-De jó,találtál valakit?
Ajkai megremegtek és egy könnycsepp folyt le arcán.
-Szeretlek..-mondta szipogva.
Miért kell bonyolódnia az életemnek?Miért?
-Liam saj...-de még a mondatomat sem tudtam befejezni,mert olyat láttam meg,amit nem kellett volna.Hazudott nekem.Nem edzeni ment.Zayn és a lány szorosan karoltak egymásba én pedig darabokra törtem.Liam próbált elvinni,de hiába.Nem akartam beszélni.Senkivel.Elkezdtem kifelé rohanni.Rohantam,hogy Liam ne érjen utol.Nem tudom,hogy hova tartottam,csak azt tudtam,hogy minél messzebb akarok kerülni Tőle.Egy parkban találtam magam.Leültem a zsenge fűre és a kezembe temettem az arcomat.Telefon csörgés szakította félbe az önsajnálatomat.Liam.Már húztam volna a zöld gombot jobbra,de inkább elutasítottam.Nem akartam beszélni.Eltelt egy óra az incidens óta és már vagy 67 nem fogadott hívásom volt.Többnyire Liam,Louis és Hannah hívott.Kicsit még ültem a fűben és zokogtam,de mivel sötétedett hazafelé tartottam.Benyitottam az ajtón,ahol Hannah Niall ölében ült.Ettől megint elkezdtem sírni mert eszembe jutott Ő.
Zokogva rohantam fel a szobámba.Leültem a földre és a maratoni sírás elindult.Liam pulcsiját csakúgy vízesés ként árasztották el a könnyeim..
2012. január 18., szerda
22. rész - Happy bday girls
Sziasztok, Hannah vagyok, ismét. Daisy elfoglalt, majd megtudjátok miért is, így én mondom tovább a történteket. Még mindig nem nagyon kaptam - megfelelő - választ arra, hogy Harry és Dais miért aludtak együtt. Harry annyit mondott, hogy még ő sem tudja, Daisy meg hallgat mint a sír. Nekem sincs időm ezzel foglalkozni... most. Ugyanis, Daisnak és nekem szülinapunk lesz holnap! Így Daisy azon van, hogy anyuék jönni tudjanak.
- Han! Képzeld! Anyuék gépe holnap reggel indul! Jönnek! Erre sikongatni kezdtünk, amire a fiúk kijöttek a szobáikból.
- Mi ez a lárma? - kérdezte Liam.
- Ööö... anyuék jönnek... holnap. Meglátogatnak minket.
- Szülinapja lesz a drágámnak, na meg a csodás barátnőjének. - mondta Niall, majd átölelt.
- Akkor végre megismerkedhetnek a fiúitokkal. - lelkesedett Zayn.
Hoppá! Daisyval összenéztünk. Mi nem mondtuk el hogy.... összejöttünk. És azt meg végképp nem mondtam el, hogy az egyik fiú megütötte miattam a másikat. Daisy sem mondta el, hogy Harryvel, Liammel, Zaynnel is aludt már. Csak idiótán vigyorogtunk.
- Anyukád imádni fog engem! - mondta Niall. Gondoltam: csak legyen igazad.
Eljött az este, Daisy és én idegesek voltunk a reggel miatt.
- Ha anyuék rájönnek... nekünk annyi!
- Tudom Dais. Niall a legfontosabb személy nekem, nem akarom elveszteni csak azért, mert anyu lehet nem kedveli.
- Én is imádom Zaynt nagyon, nem bírnám elviselni a szakítást.
Ekkor telefoncsörrenés: - Bocsi lányok, a járatunk törölték, így nem tudunk holnap elmenni, de amint lesz alkalom indulunk.
Nem tudtuk hogy örüljünk-e, vagy inkább ne. Elég rossz volt, hogy pár hete nem láttuk anyuékat, és csak most jött a másik. Harry és Louis kopogott:
- Halljátok, mi lenne ha tovább maradnátok, mint egy hónap? - mondta Lou. - Elég kevéske idő.
- Ja! - helyeselte Harry.
Hát... nem is tudtunk szóhoz jutni, anyuék a srácok miatt is ki fognak nyírni minket, de a tovább maradás...
Vajon anyuék mikor érnek rá? Hogy lesz a szülinapi parti? Tovább maradunk, vagy sem? Ezt tényleg Daisyra bízom.
- Han! Képzeld! Anyuék gépe holnap reggel indul! Jönnek! Erre sikongatni kezdtünk, amire a fiúk kijöttek a szobáikból.
- Mi ez a lárma? - kérdezte Liam.
- Ööö... anyuék jönnek... holnap. Meglátogatnak minket.
- Szülinapja lesz a drágámnak, na meg a csodás barátnőjének. - mondta Niall, majd átölelt.
- Akkor végre megismerkedhetnek a fiúitokkal. - lelkesedett Zayn.
Hoppá! Daisyval összenéztünk. Mi nem mondtuk el hogy.... összejöttünk. És azt meg végképp nem mondtam el, hogy az egyik fiú megütötte miattam a másikat. Daisy sem mondta el, hogy Harryvel, Liammel, Zaynnel is aludt már. Csak idiótán vigyorogtunk.
- Anyukád imádni fog engem! - mondta Niall. Gondoltam: csak legyen igazad.
Eljött az este, Daisy és én idegesek voltunk a reggel miatt.
- Ha anyuék rájönnek... nekünk annyi!
- Tudom Dais. Niall a legfontosabb személy nekem, nem akarom elveszteni csak azért, mert anyu lehet nem kedveli.
- Én is imádom Zaynt nagyon, nem bírnám elviselni a szakítást.
Ekkor telefoncsörrenés: - Bocsi lányok, a járatunk törölték, így nem tudunk holnap elmenni, de amint lesz alkalom indulunk.
Nem tudtuk hogy örüljünk-e, vagy inkább ne. Elég rossz volt, hogy pár hete nem láttuk anyuékat, és csak most jött a másik. Harry és Louis kopogott:
- Halljátok, mi lenne ha tovább maradnátok, mint egy hónap? - mondta Lou. - Elég kevéske idő.
- Ja! - helyeselte Harry.
Hát... nem is tudtunk szóhoz jutni, anyuék a srácok miatt is ki fognak nyírni minket, de a tovább maradás...
Vajon anyuék mikor érnek rá? Hogy lesz a szülinapi parti? Tovább maradunk, vagy sem? Ezt tényleg Daisyra bízom.
2012. január 15., vasárnap
21. rész - Sorry!
Úristen. Ezt alig tudom elhinni. Niall megütötte Harryt! Miattam. Az én hibám! Nem kellett volna hagynom, hogy Harry... megcsókoljon. Zayn, Daisy és Harry még aludt. De Zayn elkezdett ordítani.
- Neked nem elég Hannah, az enyém is kell? Felrohantam. Majd leállítottam Zaynt.
- Én mondtam hogy várja meg míg Harry elalszik, Daisy pedig fáradt volt, így elaludt mellette. - hazudtam. Nem értettem hogy kerültek egymás mellé, de nehogy kapjon Harry még egyet, és Daisynak se kelljen magyarázkodni... Zaynnek. Én úgyis kifaggatom. Harry rám nézett, azzal kimentem a szobából, le a lépcsőn.
Niall bejött a nappaliba, ahol épp sírtam, és leült mellém.
- Figyelj, Han. Tudom, hogy most nem akarsz látni, sőt utálsz, de...
- Mi az hogy utállak? Te vagy nekem a legfontosabb személy a világon. Nem gondoltam volna hogy mi valaha összejövünk, nem az volt a tervem hogy szerelemre találok itt, csak barátokra, na de látod. Én túlságosan megszerettelek. Nem tudlak elengedni csak így.
- Én sem! Amikor küldtétek a videót, akkor kiszúrtalak magamnak, mert mindig mosolyogtál, de nem gondoltam volna én sem, hogy összejövünk. Nem akarlak elveszíteni, szükségem van rád.
Azzal átöleltük egymást, majd Harry kocogott le a lépcsőn.
- Megbocsátottál neki? - kérdezte olyan semmilyen hangon tőlem. Erre bólintottam.
- Figyelj, neked is meg kéne tudni bocsátani, hisz amit csináltál nem épp a legjobb. Én kedvellek, Harry, de nem úgy mint te engem. Sajnálom.
- Semmi baj, az én hibám. Csak... nehéz. És én sem haragszom Niallra, rád meg végképp nem.
Zayn és Daisy is lejöttek, Zayn nem értette mi a helyzet, hogy kibékültünk vagy mi. Zayn kacsintott, jelezve hogy minden rendbe fog jönni. Daisy pedig odajött és át akart ölelni, de Niall gyorsabb volt. Ezen mindenki nevetett, Harryn kívül. Liam lejött a lépcsőn... Amberrel. Amber épp menni készült - hál istennek. Azzal Harrynek odasúgta: - Szép volt! Niall indult volna, de nem engedtem. Nehogy megüssön egy csajt! Az kéne még. Azzal Amber eltűnt, és remélem soha nem látom. Felmentem a lépcsőn, magam után hívtam Liamot, hogy megbeszéljem vele, mi ez az egész.
- Amber és te? Mi ez az egész?
- Bevallok neked valamit Hannah. Részeg voltam! Tudod én mást szeretek, de most Amber volt ott.
- Az a más, az véletlen nem a barátnőm? Daisy. Liam lesütötte a szemét.
- De! De nem akarok úgy járni mint Harry.
- Hidd el, senki sem.
Louis épp ott járkált egy szál boxerben. Mérges volt Harryre. Remélem Louis nem tesz olyat, amit megbán.
Akkor hogyan tovább? Daisynak mi lesz a magyarázata hogy Harryvel aludt?
- Neked nem elég Hannah, az enyém is kell? Felrohantam. Majd leállítottam Zaynt.
- Én mondtam hogy várja meg míg Harry elalszik, Daisy pedig fáradt volt, így elaludt mellette. - hazudtam. Nem értettem hogy kerültek egymás mellé, de nehogy kapjon Harry még egyet, és Daisynak se kelljen magyarázkodni... Zaynnek. Én úgyis kifaggatom. Harry rám nézett, azzal kimentem a szobából, le a lépcsőn.
Niall bejött a nappaliba, ahol épp sírtam, és leült mellém.
- Figyelj, Han. Tudom, hogy most nem akarsz látni, sőt utálsz, de...
- Mi az hogy utállak? Te vagy nekem a legfontosabb személy a világon. Nem gondoltam volna hogy mi valaha összejövünk, nem az volt a tervem hogy szerelemre találok itt, csak barátokra, na de látod. Én túlságosan megszerettelek. Nem tudlak elengedni csak így.
- Én sem! Amikor küldtétek a videót, akkor kiszúrtalak magamnak, mert mindig mosolyogtál, de nem gondoltam volna én sem, hogy összejövünk. Nem akarlak elveszíteni, szükségem van rád.
Azzal átöleltük egymást, majd Harry kocogott le a lépcsőn.
- Megbocsátottál neki? - kérdezte olyan semmilyen hangon tőlem. Erre bólintottam.
- Figyelj, neked is meg kéne tudni bocsátani, hisz amit csináltál nem épp a legjobb. Én kedvellek, Harry, de nem úgy mint te engem. Sajnálom.
- Semmi baj, az én hibám. Csak... nehéz. És én sem haragszom Niallra, rád meg végképp nem.
Zayn és Daisy is lejöttek, Zayn nem értette mi a helyzet, hogy kibékültünk vagy mi. Zayn kacsintott, jelezve hogy minden rendbe fog jönni. Daisy pedig odajött és át akart ölelni, de Niall gyorsabb volt. Ezen mindenki nevetett, Harryn kívül. Liam lejött a lépcsőn... Amberrel. Amber épp menni készült - hál istennek. Azzal Harrynek odasúgta: - Szép volt! Niall indult volna, de nem engedtem. Nehogy megüssön egy csajt! Az kéne még. Azzal Amber eltűnt, és remélem soha nem látom. Felmentem a lépcsőn, magam után hívtam Liamot, hogy megbeszéljem vele, mi ez az egész.
- Amber és te? Mi ez az egész?
- Bevallok neked valamit Hannah. Részeg voltam! Tudod én mást szeretek, de most Amber volt ott.
- Az a más, az véletlen nem a barátnőm? Daisy. Liam lesütötte a szemét.
- De! De nem akarok úgy járni mint Harry.
- Hidd el, senki sem.
Louis épp ott járkált egy szál boxerben. Mérges volt Harryre. Remélem Louis nem tesz olyat, amit megbán.
Akkor hogyan tovább? Daisynak mi lesz a magyarázata hogy Harryvel aludt?
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)